Harry Harrison: A technicolor® időgép

2015-11-23 11:17:58

Letya
Könyvek, ahogy én látom
Időutazás, időgép, jövő és múlt. Kit nem hoz lázba az ilyesmi? Manapság már szinte senkit, hiszen annyiféleképpen feldolgozták már az ebben rejlő lehetőségeket.

Annak ellenére, hogy a regény humoros, nem fordul át komédiába és főleg abszurditásba. A legapróbb részleteknél is felfedezhető a tudományos megközelítés és a történelmi pontosság. Olvasás közben ezt nem is nagyon vesszük észre, hiszen nem szájbarágós leírásokról van szó, hanem csak mintegy odadobott félmondatokról. A regény végén pedig az ember elé kerül az egész “valóság”. Az aki járatos a vikingek történelmében, az talán hamarabb rájött a párhuzamos elemekre, de én mint tudatlan olvasó, csak a végén kaptam felvilágosítást. Persze, a Történelmiregény-írók Társasága nem ilyesfajta megközelítésben gondolkodik, ha egy történelmi eseményt el szeretne mondani az olvasóinak. De azért Harrison elképzelése sem rossz. És persze az időhurok elméletével is feladta a leckét, ami napokig nem hagyott nyugodni. Néha most is eszembe jut és azon gondolkodom, hogy milyen fizikai törvények is vonatkozhatnak arra a papírcetlire?

A sok disztópikus, társadalomkritikus és hasonlóan életbevágó, elgondolkodtató könyv után jólesett egy kicsit kizökkenni a való világból és elkalandozni a múltba. Nem beszélve arról, hogy hangulatával, humorával felfrissítette a mindennapjaimat és néha ha eszembe jutnak részletek a könyvből, akaratlanul is elmosolyodom.

Ez a történet nem csak sci-fi rajongóknak jöhet jól egy kis lazításhoz, hanem bárkinek, aki szereti a könnyed irodalmi műveket, aminek segítségével kikapcsolódhat esténként és maga mögött tudhatja a szürke hétköznapokat.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.