Karnyújtásnyira a Nyugat

Takács Zsolt és Oláh Dániel írása a Mandiner hetilapban.

Az elemzésben hangsúlyozzák, hogy Magyarország gazdasága erőteljesebb növekedést ért el, mint Európa nagy része, ami leginkább a foglalkoztatás és a termelékenység javulásának volt köszönhető. A tanácsadó cég szerint a koronavírus-járvány első hulláma „Nyugat-Európánál és az Egyesült Államoknál kevésbé viselte meg az országot, de úgy tűnik, hogy a második hullám Magyarországot is mélyen érinti”. Kiemelik továbbá, hogy nem szabad megfeledkeznünk a korábbi sikerekről, és esély mutatkozik a folytatásukra.

Stabil alapok
Mint kifejtik, Magyarország gazdasága 2015 és 2019 között átlagosan 4,1 százalékkal bővült, ami nagyobb a cseh és a szlovák növekedésnél, s az euróövezet átlagát is meghaladja. Az azt megelőző öt év növekedési üteme fele ilyen gyors volt, 1995 és 2010 között pedig csupán 2 százalékot tett ki az átlagos növekedés. Az évtized utolsó részében az elemzés szerint a magyar gazdaság már gyorsabb ütemben bővült, mint bármely más ország az Európai Unióban Írország kivételével – a fellendülés megtörhetetlennek látszott. A tanácsadók szerint a robusztus növekedés hátterében a 2010-es évek elején tapasztalható foglalkoztatásbővülés és a termelékenység javulása állt – egyre többen dolgoztak és egyre hatékonyabban, így nőtt a gazdaság kibocsátása is. Az évtized első öt évében átlagosan 3,1 százalékkal nőtt a foglalkoztatás, de a termelékenység akkor még alacsonyabb volt. A változás 2015 után következett be, az azt követő öt évben átlagosan 2,8 százalékkal emelkedett évente a termelékenység, ami már meghaladta a visegrádi országok és az euróövezet átlagát.

Az utóbbi öt esztendő különösen erőteljes növekedését a koronavírus-járvány hatásai törték meg, a magyar bruttó hazai össztermék csaknem 14 százalékkal zsugorodott 2020 második negyedévében, ami némileg meghaladta a V4-országokban mért esést. A járvány okozta válság következtében a munkanélküliségi ráta 4,6 százalékra nőtt az egy évvel korábbi 3,3 százalékról – tegyük hozzá, a munkanélküliség azóta csökkent, és uniós szinten az egyik legalacsonyabb. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) 8-10, az Európai Bizottság 7 százalékos visszaeséssel számol Magyarország esetében ez évre, a hosszú távú becslések viszont bizonytalanok. A tanulmány mégis úgy vélekedik, hogy a járvány elmúltával kemény munkával a magyar gazdaság növekedési üteme visszatérhet az évi 4 százalék körüli értékre. Így hazánk éves gazdasági kibocsátása a következő tíz évben 60 milliárd euróval növekedhet, azaz 190-210 milliárd euróra hízhat a 2019-es 144 milliárd euróról, az életszínvonalat jobban jellemző egy főre eső GDP pedig a 2019-es 15 ezer euróról 20-22 ezer euróra nőhet 2030-ra. Mindez annyi növekedési többletet jelentene a Nyugathoz képest, hogy a gazdaság egy évtized alatt az egy főre eső GDP-ben elérhetné az eurózóna 2019-es fejlettségi szintjét. Tehát az elemzés tanulsága szerint az az eurózónabeli átlagos életszínvonal, amelyet ma látunk, tíz év múlva magyar valósággá válhat. Ennek alapja az előző öt év nagyobb teljesítménye, de szükség van hozzá jövőbeli, talán még komolyabb erőfeszítésekre is, mert fontos szektorokban maradtak el hatékonyságot javító beruházások.

Az utóbbi évek teljesítménye alapján a cél korántsem lehetetlen, de az ütem évről évre való fenntartása már kihívást jelenthet. Ebben segíthet a gazdaság versenyképességének javítása – ha ez sikerrel jár, az elemzők szerint Magyarország készen fog állni a nagyobb sebességre, amikor a világgazdaság 2021 és 2023 között visszaáll a járvány előtti szintre.

A termelékenység javítása a kulcs
2015 és 2018 között a legtöbb gazdasági ágazatban javult a termelékenység, lényegében a hatékonyság, egyedül a kulcsfontosságú feldolgozóiparban és energetikában csökkent, annak ellenére hogy 2015 és 2018 között a legtöbb külföldi tőke – csaknem az 50 százaléka – a feldolgozóiparba érkezett. Az utóbbi évek sikerei ellenére a McKinsey szerint óriási potenciál rejlik még a magyar termelékenységi mutatókban. Csupán attól, hogy ha egyes ágazatok termelékenysége elérné a visegrádi országokét, 28 százalékkal nőne a gazdaság. A legtöbb kiaknázatlan termelékenységjavítási lehetőség a feldolgozóiparban, az építőiparban és az ingatlanfejlesztésben, illetve a kis- és a nagykereskedelemben van – előbbiekben a szektorok képzettségbeli és technológiai elmaradása miatt, utóbbiakban az ágazatra jellemző sok kis hagyományos üzlet, valamint a netes kereskedelem lassabb elterjedése miatt. E szektorok működését különösen érdemes okosabbá, hatékonyabbá tenni, mert ezekben a hatékonysági beruházások a régiós versenytársakhoz képest is elmaradtak az utóbbi években. A szakértők szerint lényegében minden iparágban szükségesek a termelékenység- és hatékonyságnövelő beruházások – ilyen például új, korszerű gépek, szoftverek, vállalatirányítási rendszerek beszerzése –, folytatni kell a mezőgazdaság gépesítését és a villamosenergia-hálózat átalakítását is.

Ahhoz, hogy okosabban és hatékonyabban dolgozzunk, elengedhetetlen az innováció ösztönzése is, hiszen a modern gazdaságban egyetlen ország sem lehet versenyképes fejlett kutatás-fejlesztés nélkül. A járványhelyzet ráadásul gyorsította az új digitális technológiák elterjedését. Ez persze nem automatikus folyamat – az általában nehezebb helyzetű és többnyire hazai tulajdonú kis- és középvállalkozások körében kifejezetten nagy szerepe lesz az új technológiák és az innováció erősödésének. Sokat számít majd az is, hogy sikerül-e közelebb vinni egymáshoz az egyetemeket és a vállalatokat, az elemzők szerint elsősorban azért, mert 2018-ban a természettudományok, a technológia, a műszaki tudományok és a matematika területén végzettséget szerzők (STEM-diplomások) aránya Magyarországon harminc százalékkal alacsonyabb volt, mint a többi V4-es gazdaságban.

A növekedés fontos eleme még a támogató intézményi környezet – hogy a vállalkozó a vállalkozásával foglalkozhasson, és minél kevesebb értelmetlen külső akadály nehezítse működését. Magyarország az adórendszer és vállalkozáskönnyítő tényezők szempontjából a visegrádi országokkal azonos szinten áll, de elmarad az euróövezettől, tehát javíthatna a szabályozásokon, illetve az intézményi folyamatokon. Az elemzés készítői szerint az adóadminisztrációban még mindig van tere az egyszerűsítésnek, és számos eljárás, például az építkezések engedélyeztetése is költségesebb, mint máshol: „az olyan hivatalos ügyintézési eljárások, mint az engedélyek beszerzése, a közművek bekötése, az adófizetés vagy a csődeljárás, Magyarországon bonyolultabbak és hosszadalmasabbak, mint más V4-országokban”. Vannak olyan ágazatok, amelyek önmagukban is a támogató környezet részei – a közszolgáltatások, az egészségügy, az oktatás és az energiaszektor mind ott áll a sikeres cégek mögött, alapvetően alakítva a versenyképességüket, ezért e szektorok termelékenységét is javítani érdemes.

A növekedéshez elengedhetetlen a képzett munkaerő is, azonban a McKinsey szerint Magyarország elmarad a V4-országoktól a felsőfokú és a középfokú szakképzettségűek arányát tekintve is. A 21. században emellett okvetlenül szükséges a digitális képességek és az idegen nyelv fejlesztése is, valamint egyre nagyobb hangsúly kerül az együttműködési és problémamegoldó készségekre a jövő munkahelyein.

A 2000 és 2010 közötti munkaerőpiaci stagnálást követően az előző tíz évben drasztikusan nőtt a foglalkoztatási ráta Magyarországon, 2019-re az euróövezet átlagát meghaladva 70 százalékra nőtt 55 százalékról. Jelentős, mennyiségi javulást sikerült elérni, amelyre építve fel lehet vetni a minőségi kérdéseket is: 2018-ban a magyar munkaerő 25 százalékát a szakképzetlen munkavállalók, gépkezelők és összeszerelők tették ki, ami majdnem a duplája a közel azonos munkavállalói létszámmal bíró Ausztria értékének. „A feldolgozóipar termelékenysége a 2010-es évek vége felé csökkenni kezdett, aminek okait alapvetően a munkaerő – az eurózónához képest jellemző – képzetlenségében kereshetjük” – mutatnak rá az elemzők annak veszélyére, hogy nincs elég szakképzett munkavállaló.

Tegyük hozzá, itt látszik igazán, hogy a rendszerváltoztatás során elvesző másfél millió munkahellyel sok esetben az alkalmazottak készségei és maga a szak- és felnőttképzési rendszer is tartósan leépült, egyes elemeiben megsemmisült. Az elemzés szerint Magyarország számára kritikus, hogy növelni tudja a felsőfokú és szakképzett végzettségűek arányát. Az országban az alacsony jövedelmű munkavállalók képzettsége is jelentősen elmarad a szomszédos országokban tapasztalható iskolázottsági szinttől.

Pozitív azonban, hogy „a hasonló egy diákra jutó költéssel bíró országokkal összehasonlítva a magyar diákok viszonylag jól teljesítenek, ami arra enged következtetni, hogy az előrelépéshez több forrásra lenne szükség az általános és a középiskolai oktatásban”. A regionális teljesítménybeli eltérések csökkentése az átlagot is feljavíthatná, és a vidéki vállalkozásokat is jobb helyzetbe hozhatná. Egy, a Makronómnak nyilatkozó kelet-magyarországi cégvezető úgy fogalmaz: a százalékszámítás vagy egy boríték megcímzése is nehézséget okoz egyes munkavállalóknak.

Oktatni és képezni lehet az embereket – de hogyan lesz több magyar munkavállaló? Az tanácsadó cég szerint az országnak továbbra is jelentős munkaerő-tartalékai vannak, mivel a megfelelő ösztönzőket használva – részmunkaidős foglalkoztatás, rugalmas munkarend fejlesztése – új munkavállalók százezrei léphetnek be a piacra, tehát korántsem igaz, hogy elfogyott volna a munkaerő, és akkor még a külföldön dolgozó magyarokat nem is vettük számításba. Többen tudnának és szeretnének dolgozni, ha nem a hagyományos munkaidő és munkarend lenne számukra az irányadó.

A fejlett országokban egyre inkább elöregedik a társadalom, Magyarországon 2040-re várhatóan a hatvanöt éves vagy annál idősebb korosztály a teljes népesség negyedét teszi majd ki, ami csökkentőleg hat a foglalkoztatottságra, ezáltal lassítja a gazdasági növekedést is. A dolgozókat viszont nemcsak robotokkal, hanem átképzéssel is lehet pótolni, illetve átcsoportosítani.

Nagymértékben visszavethetik azonban a növekedést a területi különbségek. Ezért kellene az elemzők szerint nagy hangsúlyt fektetni az ország keleti és délnyugati régióiban minél több beruházásösztönző programra, mert az a helyi oktatást és egészségügyet is maga után húzza. Az öt gazdaságilag leggyengébb megyénkben a diákok 12 százaléka nem fejezi be az általános vagy középiskolát, ráadásul a várható élettartam is két évvel rövidebb, mint az öt legfejlettebb megyében, a fővárositól pedig három és fél évvel marad el. Budapesten 250 százalékkal magasabb az egy főre jutó GDP, mint az öt leggyengébben teljesítő megyében. Érdekesség, hogy 2019 végén az első öt megyénkben 1,6 százalékos volt a munkanélküliség, tehát gyakorlatilag megszűnt, az utolsó öt megyében viszont átlagosan 6,4 százalékon alakult.

A beruházásösztönzés mellett fontos, hogy területileg kiegyensúlyozottabb infrastruktúra épüljön: „az autópályák, irodák, raktárak és egyéb alapvető létesítmények jelentős része Budapest környékén koncentrálódik”. A nemzetközileg versenyképes digitális infrastruktúrára viszont az egész országban lehet építeni: „Magyarország az infokommunikációs technológiák (ICT) terén kedvező kiindulási helyzetben van: a vezetékes és mobil széles sávú lefedettség jobb, mint a V4-országokban vagy az unióban általában, és több az ICT-végzettségű diplomás, mint a szomszédos országokban. A kedvező pozíció megőrzéséhez azonban Magyarországnak gyorsan el kell mozdulnia az 5G technológia alkalmazása felé.” Az informatikai szektor felelőssége és szerepe tehát óriási, hiszen ő segítheti a cégeket, a bankokat és a kormányzatot is a hatékonyság javításában.

Regionális bajnokaink lehetnek
A stabil növekedéshez a tanácsadó cég szerint szükség van jól összpontosított állami és magánberuházásokra, amelyek nemcsak a gazdaság egyes szereplőit segíthetik, hanem az egészét is. Ha a közvetlen külföldi tőkebefektetések mellett hazai megtakarításokra is alapoz az ország, akkor átgondolt beruházásokkal erős, „regionális bajnok” cégeink is létrejöhetnek, amelyek magukkal húzzák a gazdaság egyéb szereplőit is.

Az elemzés kiemeli, hogy Magyarország esetében a külföldi beruházások önmagukban nem elegendők a fent vázolt növekedési ütem eléréséhez, mivel nem jelentenek akkora tőkefelhalmozást vagy tudástranfszert – tehát nem hoznak be és adnak át a hazai szereplőknek annyi tudást –, hogy jelentősen javítsák a termelékenységet. A cél eléréséhez tovább kell növelni a hazai beruházások értékét, ehhez hazai forrásokra van szükség. Fontos, hogy a nagyobb beruházásokhoz szükséges forrást helyi megtakarításokból hozza létre az ország – vélik az elemzők.

A járvány utáni, átlagosan évi 4 százalékos gazdasági növekedés eléréséhez Magyarországnak tovább kell haladnia azon az úton, amelyet a koronavírus okozta válság előtt megkezdett. Az elemzés készítői szerint a gazdaság jól teljesített az utóbbi években, ráadásul az újbóli növekedés előjelei is kedvezők, de a versenyképesség javítása nélkül tartósan legfeljebb csak 2,5 százalékos bővülés várható – ez a gyors felzárkózáshoz nem lenne elég, ahhoz változtatnunk kell.

A gazdasági növekedés legfontosabb feltétele a beruházások élénkítése, a legkorszerűbb technológiák alkalmazása, a képzett munkaerő és a támogató jogszabályi környezet – összegzett Jánoskuti Levente, a McKinsey & Company partnere az elemzés bemutatóján.

„Magyarország – bár komoly erőfeszítések árán – akár már a járvány elmúltát követő évtizedben képes lehet elérni a nyugat-európai gazdaságok mostani fejlettségi szintjét” – biztatnak az elemzők, hivatkozva az erős gazdasági alapokra. Ez már csak azért is óriási eredmény lenne, mert 2000-től tizennégy évbe telt, mire az ország elérte az euróövezet 2000-es szintjét. Ha sikerül javítani a versenyképességi feltételeket, akkor a szakértők szerint „Magyarország bizonyos iparágakban akár a vezető pozíciókért szállhatna versenybe”, és a megfelelő eszközökkel feléleszthető a korábbi dinamikus növekedés.

 Címlapfotó: MTI / Varga György