A kortárs magyar irodalom egyik legjelentősebb alkotója hunyt el tavaly szeptemberben Bertók László személyében: különlegessé tette őt többek között egyedi versnyelve, amelyet egyszerre határozott meg a jellemzően zárt formákra, szigorú kötöttségekre (mint az általa kifejlesztett „szonettkék”, „háromkák”) járó költői ösztöne, valamint a költészete „bölcseleti”, rákérdező jellegéből következő töredezettség-töredékesség. Elismert költő volt Bertók, ha divatos nem is: bár látszólag minden arra predesztinálta, hogy „népi” lírát műveljen, a Weöres, Pilinszky, Nemes Nagy jelentette élmény hatására végül másféle versideál felé mozdult el; az urbánusnak nevezett irodalom köreiben tisztelet övezte, a Jelenkor folyóirat főmunkatársa volt, könyveit a Magvető adta ki, pécsi lakosként – a városi létet a megyeszékhely jelentette méretarányokig viselte el – valamelyest mégis az irodalmi közélet perifériáján maradt. Egyszóval senki sem igyekezett valamilyen kánon sarokkövévé tenni Bertókot, de nem is hiszem, hogy ezt bánta: nem fecsérelt időt-energiát helyezkedésre vagy magakelletésre, arra koncentrált, hogy verseivel az ismeretlen, igazi valóságból „egy kicsit mindig elszedjen, meghódítson vagy legalábbis megmutasson”.
A rendszerváltozáskor jelent meg Priusz című, 2016-ban újra kiadott visszaemlékezése, amelyből kiderül, az ötvenes években milyen hatalmi packázások akadályozták tanulmányait és költői indulását. Bertóknak és a vele együtt elítélt fiatalembereknek mindössze annyi volt a bűnük, hogy irodalmi köröket alapítottak, illetve a hatóságok kezébe került néhány versük, amelyekben hangot adtak a Nagy Imre-féle „mérséklődés” alatt is változatlanul sanyargatott falusi emberek dühének. Hetek az ÁVH pincéjében, nyolc hónapnyi, később kegyelemből három évre felfüggesztett börtönbüntetés, a forradalom által rövidre zárt katonai „munkaszolgálat” – és persze elutasított egyetemi felvételi kérvények sora. Ebből tevődött össze Bertók megleckéztetése, hogy az évekkel később is a nyomában loholó hivatásos követőkről vagy a pártemberek rosszindulatú utalgatásairól ne is beszéljünk.
Oroszországnak ki kell vonulnia a megszállt területekről, és mindent meg kell tennünk azért, hogy Ukrajna a nyugati országok családjában maradjon – mondja Mateusz Morawiecki. A volt lengyel kormányfő az orosz–ukrán háború mellett uniós zsarolásról és a júniusi EP-választás tétjéről is beszélt exkluzív interjúnkban.
Az elmúlt évtizedben a gazdasági integrációt célzó együttműködésből egy a tagállamait ideológiai alapon szankcionáló, saját hatásköreit a végletekig bővíteni kívánó intézményrendszer alakult ki.
Magyar Péter előbb-utóbb vagy kiegyezik a bukott kormányfővel, vagy „integrálja”.
Az utóbbi hetekben több városban és budapesti kerületben összekapott az önkormányzati jelölteken az ellenzék, és nem jött jól neki Magyar Péterék megjelenése sem. Helyzetképünk a baloldal választási előkészületeiről.
Korai volt az öröm a „bezzegromániázó” baloldalon.
