Kovács Ákos az utóbbi három évtizedben a magyar könnyűzene frontján csiszolta hol személyes, hol látnoki, hol renegát líraiságát, és ez átüt e kötetének nemcsak a századelő világába visszavezető, romantikus történetein, hanem azokon a szövegein is, amelyek a jelenben vagy a közelmúltban játszódnak.
Ádám Rebeka Nóra írása a Mandiner hetilapban.
Az életet, pontosabban azokat a sorsfordító próbákat, amelyekkel időről időre szembesülünk, valóban nem lehet megúszni. A művész kalandozó életmódja éppúgy tele van próbákkal, mint a megállapodott házasemberé, még ha ezeket nem érezzük is egy lapon említhetőknek. Az egyén minden döntésével megteszi tétjeit egy képzeletbeli kártyaasztalnál, és ha rá kerül a sor, fel kell fednie, milyen lapokkal játszik. Hogy ez a felfedés miként történik, leleplezéssel vagy bevallásos alapon, sokszor mindegy is, főleg akkor, ha olyan jó tollú mesélő, többféle karakter megszólaltatásában jártasságot szerző író működik közre, mint Kovács Ákos. A Kossuth-díjas énekes és dalszerző első prózakötete, az Ezt nem lehet megúszni ugyanis igazi sorskatalógus, tele olyan, néha andalító, néha kifejezetten profán emberi történettel, amely közelebb viszi az olvasót a megúszhatatlannak tűnő próbatételek természetrajzához.
Kovács Ákos elbeszélői kvalitásai eddig aligha voltak ismertek a szélesebb nyilvánosság előtt, lírai látásmódjáról jóval biztosabb fogalmunk lehet. Az utóbbi három évtizedben a magyar könnyűzene frontján csiszolta hol személyes, hol látnoki, hol renegát líraiságát, és ez átüt e kötetének nemcsak a századelő világába visszavezető, romantikus történetein, hanem azokon a szövegein is, amelyek a jelenben vagy a közelmúltban játszódnak. Kovács szeret hősei (legyen szó akár egy Vajdaságból származó szobakiadó asszonyról, akár egy, a korfui családi vakációról lázzal hazatérő apáról) bőrébe bújva E/1-ben megszólalni, amivel lehetősége nyílik arra, hogy rendkívüli stílusérzékét is mozgósítva tárjon fel sorsokat, és a nyelven keresztül vizsgálódva beszéljen a véletlenről, a vágyról, a szerelemről vagy a hasogató fejfájásról.
A kötetben több művészalak is megjelenik, így a művészléttel járó, sajátos tapasztalatok, az ihletettség (vagy éppen annak időleges hiánya), az alkotás mint aktus az elbeszélések visszatérő témáiként éppúgy jelen vannak akár egy író, akár egy hegedűművész szerepeltetése révén, mint egy taxisofőr vagy éppen egy Egyesült Államokba települt táncosnő. A közös bennük nem csupán a szócsövükké váló író személye, hanem a közlés elemi vágya, ami olykor megállíthatatlannak tűnő, a helyzethez képest túlságosan is bőbeszédű szövegekben ölt testet. Jó példa erre a Nomen est omen című novella, amely szokatlan fénytörésbe helyezi egy család görögországi utazását, szinte mindvégig az irónia és a tragikomédia eszközeivel operálva. A kötet fülszövege szerint két évtized novellatermését gyűjtötte össze a könyvben a szerző. Akinek volt szerencséje olvasni már a három ciklusba rendezett prózakötetet, és hagyta magát elragadni egy-egy szereplő beszédáradatával vagy éppen valamelyik, akár Krúdy Gyula tollára is kívánkozó ködlovag történetén keresztül, az biztosan abban reménykedik, hogy Kovács Ákos következő prózakötetéig nem kell újabb húsz évet várni.
Kovács Ákos: Ezt nem lehet megúszni. Novellák, elbeszélések. MCC Press, Budapest, 2021
Címlapkép: Földházi Árpád
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.
„Nagyon elegem van” – írta közösségi oldalán a publicista.
Ilyen egy baloldali messiás.
