A modern társadalom egyre zajosabb és egyre kevésbé következetes. Hangulatunk, teljesítményünk és fizikai környezetünk ingadozásai döntően befolyásolják döntéseinket és választásainkat. A szétszórt változékonyság emberi életek és vállalkozások sorsát dönti el, ezért itt az ideje a tudatosságnak – üzeni új könyvében egy Nobel-díjas közgazdász.
Egy amerikai mondás szerint csak attól szabad szívességet kérnünk, aki már megebédelt. A jótanácsnak létezik statisztikai alapja: a tengerentúli bíróságokon kimutatták, hogy ugyanazok az ítészek jóllakottan mindig enyhébb ítéletet hoznak, mint táplálkozás előtt. Így fordulhat elő, hogy olyan emberek, akiket ugyanazért a bűncselekményért ítélnek el, drámaian eltérő büntetést kapnak. Hasonló összefüggést fedeztek fel a hőmérséklet és a futballpályán születő eredmények között: melegebb időben a bírók sokkal szigorúbbnak bizonyulnak, mint a hűvösebb napokon; ahogy az egyetemek felvételi bizottságai is könnyebben szórják ki a jelentkezőket, ha az adott napon nyomasztó az égbolt. A sor folytatható.
Daniel Kahneman ősz halántékú, legendák övezte pszichológus és matematikus. Holokauszttúlélőként a leendő zsidó állam területére vándorolt, majd az izraeli hadsereg pszichológiai részlegének tagja lett. Feladata az volt, hogy tesztelje a tiszti képzésbe jelentkező katonákat, és eljárásokat dolgozzon ki az emberi viselkedés tanulmányozására. Beleszeretett a viselkedéstudományba. Ma már a közgazdaság és a pszichológia összefüggéseinek egyik legelismertebb kutatójaként tekinthetünk rá, aki az emberi magatartás rövidzárlatai, a döntési hibák és előítéletek feltérképezéséért megkapta a Nobel-díjat.
Kahneman és társai új könyvének témája a tudatunkat bekebelező, tisztánlátásunkat és ítélőképességünket kikezdő zaj. Ahol döntések születnek, ott mindig akad zaj is – véletlenszerű önkényesség, szétszórt változékonyság, amelynek iránya időről időre más, miközben végig ugyanarról az alanyról beszélünk. A rendszerek azért zajosak, mert ugyanazok a szakemberek következetlenül alkalmazzák a mércéket és szabványokat. Hangulatunk, fáradtságunk, fizikai környezetünk és teljesítményünk ingadozásai, amelyek egyébként irrelevánsak, döntően befolyásolják döntéseinket és választásainkat. A probléma súlyát esetek légiójával támasztja alá a kötet a már említett igazságszolgáltatástól az orvostudományon át az üzleti életig (egy biztosítótársaság vezetője több száz millió dollárra becsüli a zaj éves költségét a kockázatvállalásban). A betegként orvoshoz forduló átlagembernek vagy a támogatásra pályázó vállalkozásnak kifejezetten érdeke, hogy a közösség működésében csökkenjen ez a variabilitás, ám a jelenséget máig figyelmen kívül hagyjuk. Ennek oka, hogy az emberek sokkal jobban tudnak ok-okozati úton gondolkodni, mint statisztikailag.
Szerzőink a zaj egy sajátos mozgatórugóját: a társadalmi befolyást is vizsgálják. A csoportos viselkedés különösen ki van téve a zajnak, ugyanis a népszerűség, pláne az online népszerűség könnyen manipulálható. Kahnemanék információs kaszkádokról beszélnek, amelyek arra késztetik az embereket, hogy készségesen csatlakozzanak olyan véleményekhez, amelyekkel egyébként nem értettek egyet. A zajos döntések árthatnak, tönkretehetik vagy akár véget is vethetnek egy emberi életnek.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Annyira hangosak a bogarak, hogy a lakóknak elegük lett.
A korrupciót mint kampánytémát szoros egymásutánban utasították vissza a magyarok, a törökök, a lengyelek, a szlovákok és a horvátok is.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
A CPAC kiváló alkalom a személyes kapcsolatok továbbépítésére.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Molnár Zsoltot ez az ügy nem aggasztja, az viszont sokkal inkább, hogy szavai szerint egy olyan országban élünk, ahol lehet ilyen típusú karaktergyilkosságokat folytatni.
A madarak rövid idő alatt belakták új „otthonukat”.
