A 2022-es választás nemcsak az „Orbán vagy nem Orbán”, hanem morális világképek harca is lesz.
2022. február 20. 13:29
p
0
0
0
Mentés
Pár ezer karakterben tizenkét év értékelését adni szinte lehetetlen, különösen akkor, ha szerzője elemzői jelleggel, azaz nem legitimáló keretben kívánná azt elvégezni. Vizsgálhatnánk például a közpolitika felől, ami megannyi szempontot hozna be, így könyvnyi terjedelemről beszélnénk. Amennyiben egy-egy területet értékelnénk, az szükségképpen a rezsim vagy a közpolitika komplexitásának leegyszerűsítéséhez vezetne, így ettől eltekintek. Azt is kár lenne gondolni, hogy a másik oldalon állóként megpróbálok az értékmentesség jegyében eljárni. A szerző személye elég egyértelmű lehet arra nézve, hogy az alábbiakban milyen konkrét értékkatalógus jegyében érvel.
Térjünk le tehát akkor a „módszertani” viták bonyolultságáról, és forduljunk, ha nem is az Orbán-rezsim immanens politikai logikájához, hanem egy jobboldali politikai filozófushoz. Lánczi András legutóbbi munkájában (Antikok és modernek vitája) a következőképpen fogalmaz: „Mivel egyedül az igazság nem relatív, ez mindaddig fenn is fog maradni, amíg az Orbán által képviselt igazság fennáll. […] Amikor Orbán majd egyszer lelép, nem az igazsága fog elveszni, csak relativizálódik a politikai harcban.”
Nem beszélhetünk kereszténydemokráciáról ott, ahol a pluralizmus nem adottság”
Ezeken a gondolatokon érdemes kicsit elidőzni. Csak egy kizárólag az ideológia által vezérelt ember gondolhatja azt, hogy a politikában van olyan, hogy igazság. Mármint hogy az egy és örök. A politika dinamikáját éppen az igazság- és igazságosságkoncepciók, illetve azok megalapozásának küzdelme hajtja – és megannyi más. Ezt különösen azoknak kellene elfogadniuk, akik mind az emberi természetet, mind az abból fakadó, testre, jellemre, lélekre, majd cselekvésre vonatkozó gondolatokat csak egyféleképpen akarják elgondolni. Ez a korlát megbocsátható, ha kognitív eredetű, elfogadható, ha vállalt értékválasztás, de lelepleződik, ha érdekvezérelt. Az érdek pedig a legkülönfélébb lehet. A negatív pólusa ennek a pozíciónak, hogy „csak” (lásd Selmeczi Gabriella sajtótájékoztatóját, 2014. április 2., Youtube), vagy a pénz. Utóbbiak egyike sem a politika saját logikájából következik, hanem a megalapozatlanságot és a pénzt tekinti a politika céljának.
Én eddig azt olvastam a függetlenobjektív ellenzéki véleményvezérektől, hogy csak a fideszesek lehetnek akarattalan, önálló ítéletre képtelen véglények. Demeter Szilárd írása.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.