Póla Gergely írása a Mandiner hetilapban
Magyarország első népszavazásáról azt talán mindenki tudja, hogy megmentette Sopront és környékét a háborúvesztést olcsón megúszó osztrákok étvágyától. Ahhoz, hogy az agyonhivatkozott wilsoni elvek ez egyszer valóban érvényesüljenek,
éleslátásra, eltökéltségre, bátorságra volt szükség – polgári mentalitásra.
A nyugat-magyarországi felkelésben a szabadcsapatok mellett kitüntetett szerepet játszottak a Sopronba frissiben befogadott selmecbányai főiskola hallgatói. A fiatalok a verbális háborúból is kivették a részüket: kampányoltak, gátolták az osztrák propagandatevékenységet, emellett ismeretterjesztő, közvélemény-kutató munkát végeztek és mozgósítottak is.
Egyikük, Krug Lajos forrásértékű feljegyzései képezik az Akik a hazára voksoltak – Sopron 1921 című, a Nemzeti Filmintézet támogatásával megvalósult dokumentumfilm vezérfonalát.
A Filmever stúdió alkotásának célja a történelmi tények ismertetésén túl a saint-germaini békeszerződés és a győztes népszavazás közti időszak hangulatának bemutatása. Képet kapunk a német anyanyelvű családba született, de Magyarország iránti lojalitásában tántoríthatatlan soproni polgármester, Thurner Mihály munkásságáról, valamint az őt segítő történész-levéltáros, Házi Jenő szerepéről.
Házi Jenő hosszú élete alatt
küzdött a román, majd az osztrák hódítás, negyedszázaddal később a németek kitelepítése ellen,
a holokauszt idején zsidókat mentett, a vörös diktatúrában pedig a menekülőket segítette át a zöldhatáron. A megpróbáltatások ellenére mindvégig maradt, s amikor a gyerekként távozó unokája 1974-ben először hazalátogatott, elsőként a Hűségkapuhoz vitte el. Megható jelenete a filmnek, amikor az unoka, a külföldön felnövő, Ausztriában középiskolát igazgató Novotny-Török Katalin arról beszél, milyen képtelenség Bécs száz évvel ezelőtti, Nyugat-Magyarország osztrák múltját hangoztató hivatkozási alapja.
A teljes magyar politikai spektrum közös nevezője volt, hogy szükséges a revízió – summázza a közhangulatot Ujváry Gábor történész. Kifejti azt is, hogy a magyarbarátsággal bajosan vádolható angol és francia diplomaták idővel egyre megértőbbé váltak a magyar ügy iránt. Az antantképviselők akár a saját kormányukkal is képesek voltak szembemenni, mert ismerték a helyi lakosság véleményét – jegyzi meg Tóth Imre, a Soproni Múzeum igazgatója.
A film megemlít néhány kevéssé ismert tényt, például hogy az osztrákok az utolsó pillanatban sikeresen megakadályozták a főiskolások részvételét a referendumon. Viszonylag ritkán kerül szóba az ünnep elcsitultával bekopogtató rideg valóság – a perifériává váló térség gazdasági nehézségei nyomán az 1921-es honvédő akció már egyre kevésbé felhőtlen örömöt jelentett, inkább identitásképző elemmé vált. Olyan érdekességről is szó esik a filmben, hogy miként születhetett a sajtóban megjelenő „exit poll” eredmény: minden bizonnyal úgy, hogy a vájt fülűek meg tudták különböztetni az eltérő papírból készült osztrák és magyar szavazólap eltépésének hangját.
Bárány Krisztián rendező lapunknak arról számol be, hogy korábbi munkáihoz hasonlóan most is
különös gondot fordítottak a történeti hitelességre és a korhűségre.
A legnehezebb feladatot az jelentette, hogy a fellelhető forrásokhoz a legmesszebbmenőkig ragaszkodva valódi személyiséggel bíró, izgalmas karaktereket alkossanak meg a rekonstruált jelenetekhez. A gondviselés épp a kutatás 2021. augusztusi kezdete előtt repítette be a soproni archívumba Krug Lajos addig ismeretlen levelét. „A magyar jövő őrszemei mi vagyunk!” – fogalmazott benne. Mint a rendező megjegyzi: e fiatalok nélkül nem csak Sopronnal és környékével lennénk szegényebbek…
Az ifjúság 1848-ban, 1921-ben, 1956-ban és 1989-ben is sorsfordító szerepet követelt magának hazánk történelmében. Nem mindegy, emlékezünk-e rájuk, nem mindegy, hogyan, és legfőképp az nem mindegy, hogy ma milyen példaképeket kap a fiatal nemzedék.
(Akik a hazára voksoltak – Sopron 1921. Országos bemutató június 4-én volt a Dunán)
Nyitókép: Filmever Stúdió