„Mindig is a lehetetlen vonzott” – exkluzív interjú Hegedüs Csabával
2023. január 04. 17:43
Egész életemben az motivált, hogy a hazámnak hírnevet szerezzek – mondja az idei Prima Primissima díj Magyar Sport kategóriájának nyertese. Hegedüs Csaba birkózóval a történelmi müncheni győzelemről, kis híján végzetes autóbalesetéről és a színészóriás apóshoz, Sinkovits Imréhez fűződő szoros barátságáról beszélgettünk.
2023. január 04. 17:43
p
0
0
0
Mentés
Vámos Tamás interjúja a Mandiner hetilapban
Miként fogadta, hogy a Prima Primissima díj jelöltje, majd győztese lett?
Az egész ott kezdődött, hogy fölhívott egy kuratóriumi tag, hogy jelöltek, és elfogadom-e. Meg sem kérdeztem, ki a másik két jelölt, egyből igent mondtam. Nagy megtiszteltetés, hogy Pézsa Tiborral és Vörös Zsuzsannával versenyezhettem. Őszintén bevallom, annyi mindent megéltem már a sportban és azon kívül is, hogy egyáltalán nem izgultam. Mégis: a díjátadó után este hazafelé éreztem, hogy az egész napos gyomorgörcs elmúlóban van…
Hogyan éli meg azt a mérhetetlen szeretetet, amely öt évtizede körülveszi?
Először az 1971-es vb után éreztem a népszerűség első jeleit, már kinn, Szófiában is rengeteg táviratot kaptam, itthon pedig belekóstolhattam abba, milyen is egy nemzet neves sportolójának lenni. Ezt követően a müncheni olimpiai aranyérmem, majd a súlyos autóbalesetem, ha lehet, még fokozta a népszerűségemet, amely – talán álszerénység nélkül mondhatom – a mai napig töretlenül tart. Bárhová megyek az országban, érzem a szeretetet és a megbecsülést, ez nagyon jóleső érzés. A Prima Primissima-szavazás is ezt bizonyította, hiszen rengetegen ismeretlenül is rám voksoltak. Magam sem hittem volna, hogy ennyien gondolnak rám. A sors legnagyobb ajándéka, hogy Magyarországon élek, hogy ennek a nemzetnek szerezhettem dicsőséget. Pedig az ötvenhatos események után a családom egy része külföldre menekült, vívómester édesapám a koholt vádak miatt egészen Kolumbiáig ment, így nyolcévesen árva lettem. Felnőttként hívtak a skandináv országokba, Törökországba, az Egyesült Államokba, Japánba és Kínába is, hogy adjam át a szakmai tudásomat, de nekem soha nem jutott eszembe, hogy feladjam a magyarságomat. Hogy is tehettem volna?
A mai napig könnybe lábad a szemem a Himnusz hallgatása közben,
rengetegen segítettek abban, hogy elérhessem a céljaimat. Ha visszagondolok az életemre, elképzelhetetlen csodákat éltem meg. Sárvárról, Szombathelyről indulva már tizenhárom évesen arról álmodoztam, miként hódíthatnám meg a világot. Amikor Sinkovits Imre és Gombos Katalin a szülővárosom vendégei voltak, a szabadtéri színpad hátsó sorában ülve arról ábrándoztam, egyszer én is szeretnék ilyen híres és sikeres lenni. Majd miután a lányuk, Mariann évtizedek múltán a feleségem lett, és bekerültem a családba, a vasárnapi ebédek alkalmával, miután kettesben maradtunk Imrével, a legnagyobb tisztelet és szeretet mellett osztottuk meg egymással világmegváltó gondolatainkat. Ezt is a sors ajándékának tartom.
Június 9-én arról döntünk, kiket küldünk az Európai Parlamentbe. Vajon milyen esélyei vannak a jobboldali pártoknak, hogy leváltsák az Európának ártó baloldali többséget?
Finisbe fordul az európai parlamenti és az önkormányzati választás kampánya, egymásnak feszülnek az oldalak, néha már úgy tűnik, nem lehet tovább feszíteni a húrt. Kacsoh Dániel írása.
Tizenkét éve tartották az első békemenetet, a rendszerváltás utáni Magyarország legnagyobb tömeget megmozgató civil kezdeményezését. Magyarország maradjon a béke szigete! mottóval különös aktualitással bír a június 1-jén újra megrendezendő esemény.