Világszerte dübörög az innovációs színház, ami „belezsarolja” az országokat a folytonos újításba, s közben elhanyagolják a gondoskodás és a karbantartás feladatait, pedig valójában ez utóbbiaktól függ a hosszú távú siker – állítja két amerikai mérnökprofesszor.
2023. június 14. 19:35
p
3
0
0
Mentés
„Önnek is volt már olyan érzése, hogy körös-körül mindenki rossz isteneket imád? Hogy a sarlatánok váltak hőssé, miközben az igazi hősök feledésbe merültek?” Így indítja könyvét Lee Vinsel, az Egyesült Államok egyik legmagasabban jegyzett mérnökegyetemének, a Virginia Technek a professzora és Andrew Russell, a SUNY Polytechnic Institute műszaki főiskola dékánja. Szerintük eljött az ideje, hogy megkérdőjelezzük a Szilícium-völgy „változás a változásért” öncélú ideológiája és a Wall Street profitéhsége közötti szentségtelen házasságot – ahogy ők hívják, az „innovációs téveszmét”. Helyette az alapvető infrastruktúrák gondozását, azaz a karbantartást kell fétissé tenni a kormányzásban és a mindennapokban.
Az innováció – a meglévő és az új tudás építő erejű kombinációja – nem ellenség. A probléma egyrészt az „innovációs színházzal”, az életminőségünk javítására képtelen, sőt sok esetben azt roncsoló újdonságok önmagáért való ünneplésével van „egy olyan társadalomban, amely az egyéni vagyongyarapodást a közjó fölé helyezi”, és amely az eldobható dolgok gyors fogyasztását ünnepli. S még inkább azzal, hogy az újítást mindig a gondos megőrzés elé soroljuk. Pedig azok a közösségek, amelyek elhanyagolják a karbantartást – legyen szó az utak állapotának vagy a népesség egészségének megőrzéséről –, belső rendjük megbomlásának esélyét növelik. „A termodinamika második törvénye kimondja, hogy idővel és beavatkozás nélkül minden rendszer rendezetlenségbe süllyed. Bár a híres feltalálók életrajzaiból ez sosem derül ki, az emberi történelem arról szól, hogy a társadalmak hogyan koordinálják a munkát, hogy fenntartsák a nagyszabású rendszereiket, amelyekre az ókor óta támaszkodunk.”
Ma gazdag országokban is, például az Egyesült Államokban, a karbantartás hiányosságai miatt számos ponton az összeomlás fenyegeti az olyan alapvető rendszereket, mint a víz-, az áram-, az úthálózat vagy a szemétszállítás. S akkor még nem beszéltünk az átlagemberek otthonának, fogazatának vagy éppen ízületeinek állapotáról. A karbantartás elmulasztása önmagában is „lassú katasztrófa, […] amit az elhanyagoltságból eredő károk fokozatos felhalmozódása” idéz elő, s ami végül „gyors katasztrófához” vezet. Mindenre igaz, hogy bizonyos szintű állapotromlás után a javítás már előteremthetetlen mennyiségű pénzt emésztene fel, ezért kell folyamatában gondoskodni róluk. „Egy uncia megelőzés mindig többet ér, mint egy font gyógymód.” Vinsel és Russell kiemelten foglalkozik azzal, hogy a karbantartók, a fizikai és emberi struktúráink fenntartását végző személyek a legtöbb országban a fizetési skála alján helyezkednek el, az őket övező anyagi és erkölcsi megbecsültség mélyponton van. Ez illusztrálja legerőteljesebben, hogy nem egyedi projektekre, hanem rendszerszintű változásra van szükség.
Hónapokig tartó viták után megszavazták a Kijevet támogató hatalmas segélycsomagot Washingtonban: fegyverek, lőszer és pénz érkezhet Ukrajnába. Kérdés, mire lesz elég a segítség. Hajdú Tímea írása.
Milyen esélyei vannak a jobboldalnak az EP-választáson és az Egyesült Államokban? Mit gondol a Magyar Péter-jelenségről? Interjú az Alapjogokért Központ főigazgatójával.
Kulcsfontosságú választásokat előz meg az idei CPAC Hungary, amelyre a világ minden tájáról érkeznek hazánkba konzervatív politikusok és véleményformálók. Megnéztük, hogyan áll most a jobboldal szénája Európában és az Egyesült Államokban.
Az uniós jog elsőbbségét feltételekhez kell kötni, nemzeti alkotmányos pajzsok elfogadására van szükség, és olyan bírókra, akik készen állnak alkalmazni – véli Anne-Marie Le Pourhiet francia alkotmányjogász, aki az MCC Reclaiming our European Future című nemzetközi konferenciáján járt hazánkban.