Kövérné Kalmár Mónika „Sütis Móni” írása a Mandiner hetilapban.
Kis lakása piciny konyhájában ült az asztalnál Czipeki Johanna, és könnyei egy kosár szilvára potyogtak. Penyigei fajta volt, a legfinomabb – de hiába, minden szilvás recept Rolandra emlékeztette.
1. Aludttejes prósza szilvalekvárral
Két évvel korábban, egykori egyetemi csoporttársa 25. szülinapi bulijára készítette meglepetésként. Zalai nagymamájától származott a recept, régen a megsavanyodott, majd megaludt tejből készítették, ma már kefirt kell venni hozzá, azzal lesz az eredmény valami hasonló. Egy liter kefirbe belekever négy tojást, négy evőkanál cukrot, harmincnegyven deka lisztet, egy kávéskanál sót, tepsibe önti, és a tetejére váltva rak szilvalekvár- és tejfölpacnikat, aztán 180 fokos sütőben megsüti. Mindig így készíti, mindig finom. Anna szülinapi bulijában is kapkodtak utána, különösen egy barna srác, akkor mutatták be őket egymásnak. Rolandnak hívták a fiút, 27 éves volt, gazdasági informatikusként dolgozott az egyik bankban. A receptet kérte Johannától, mondván, anyukája szívesen sütöget, odaadná neki. A lány sietve papírra vetette a receptet, és a telefonszámát is odaírta, ha esetleg valami kérdés merülne fel… Roland másnap felhívta, de csak annyi volt a kérdés, hogy volna-e kedve kávézni vele valahol. Volt, persze. Onnantól kezdve majdnem mindennap.
Felzabáltuk a Retro Büfét, de legalábbis egy szeletét, mert miközben a helyiség apró, a kínálat akkora, hogy nem győztünk csodálkozni. Interjú és hamburger-teszt következik!
A makói és a környéki őstermelők jelenleg is bizakodva dolgoznak a nagy múltú fajta megmentésén.
A gasztroszakemberrel a terített asztal szentségéről, országimázsról és a főzelék rossz marketingjéről beszélgettünk.
Újabb mérföldkőhöz érkezett a Budapest-Belgrád vasút, már azt is tudni lehet, mikortól lehet majd utazni rajta.
Idén tovább csúszik a lejtőn Európa legnagyobb gazdasága. A tavalyi recesszió 2024-ben is folytatódik, ami rossz hír Magyarország számára, a hazai ipar ugyanis nagyban a német kereslettől függ.
