„Boldog gyerekeket csak boldog felnőttek tudnak nevelni”

2016. november 18. 11:00

Rossz gyerek nincs, csak más – vallják a Felelős Szülők Iskolájában, ahol interaktív konferenciát és rendhagyó szülői értekezletet szerveznek „más” gyermeknevelési és oktatási megoldások bemutatására. A szülővé válást és szeretetet is tanulni kell! – Tibenszky Moni Lisával, a Felelős Szülők Iskolája alapítójával beszélgetünk.

Admin

Hogy kezdődött?

Közgazdasági területen végeztem, de soha nem vonzott a számok világa, csak a megfejtendő feladatok logikájának és hipotézisek felállításának határáig. Hosszú évek óta stratégiai marketing kommunikációval foglalkozom, mely kampányok sok esetben társadalmi céllal valósultak meg. Dolgoztam a Gyermekmentő Szolgálatnál, ahol gyógyszeradományokat, karácsonyi meglepetés eseményeket szerveztünk gyermekotthonoknak. Saját zenei ügynökségemnél több éven keresztül rendeztünk gyerek és családi fesztiválokat, menedzseltem jazz zenekarokat. A munkám mindig a hivatásom és elhívásom is volt.

A tiszai árvíz kapcsán sokat dolgoztunk Vásárosnaményban, szerveztünk jótékonysági koncertet és mentálhigiénés programokat az otthon nélkül maradt családoknak. Alkalmam volt meglátni a művészek és sportolók emberi arcát, odafordulását a nehéz sorsban lévők felé. Sportolókkal, zenészekkel dolgoztam, inspiráltak. Forgattam DVD-t a Pécsi Sasok többszörös világbajnok trióval, voltam az EFOTT fesztivál sajtófőnöke. Hosszú évekig képeztem fiatal kommunikációs gyakornokokat a tokaji Hegyalja fesztiválon. Nem tudok hosszú időt eltölteni egy árvaházban, mert a könnyeim nem állnak el, de tudok kérni a nevükben, akár szaloncukrot, akár fejlesztőjátékokat.

Amióta édesanya lettem átkereteződtek a feladataim, más narratívával arra törekszem, hogy szép, ropogós „hamuban sült pogácsával” készítsem fel gyerekeimet az életre, miközben kialakult a saját misszióm: 2010-ben megalapítottam a Felelős Szülők Iskoláját.

Miért jött létre a Felelős Szülők Iskolája, mi célja?

Segítséget nyújtani az anyává és apává válásban, a család létrejöttének pillanatától. Nekem ez hiányzott anno, így mára ez lett a misszióm. Oktatni szakmai tartalommal és érzelmi töltettel is, hiszen egyik sincs a másik nélkül. Az iskolát azért hoztam létre, hogy megköszönjem, és a bevételből anyagilag is támogatni tudjam a Honvéd Kórházban működő Koraszülött Alapítványt. Hálámat fejezzem ki az összes munkatársnak, hogy életben tartotta és minden károsodás nélkül megmentette a második fiamat, aki egy szerencsétlen vércsoport-összeférhetetlenség miatt két hetet töltött gondos ápolásuk alatt. Náluk emberibb „ember-orvosokkal” soha nem találkoztam. Köszönet érte!

Jelenleg egy nagyon kedves barátommal, Vargacz Alexandrával vezetjük és szervezzük a Felelős Szülők Iskolája életét, ami nagyon színes és izgalmas kihívások elé állít nap, mint nap bennünket.

November 17 a koraszülöttek világnapja volt. Szervezőként és érintettként is részt vettél az ezzel kapcsolatos „lila” eseményeken, támogatva ezzel a családbarát koraszülött osztályokat.

Igen, örömmel segítettem nekik. Újságíró, műsorvezető is vagyok, így szakmámból és édesanyai, érintett szerepkörömből adódóan talán épp azt a lényegi tartalmat sikerül kiemelni az Ő munkájukból, ami a legfontosabb: együttműködni a babák érdekében! Hiszen senki nem tervezi, hogy a 36. hét előtt szül, mégis sokakkal megtörténik, Magyarországon minden 10. baba koraszülött. És akkor ott a nem várt trauma, bizonytalanság, hogy mit kell tenni. Itt nem elég, hogy az orvosok, szakápolók tudják az orvosi feladataikat, kell az érintés, a lelki odafordulás a szülőkhöz. Hiszen amikor egy fáradt, riadt család bemegy a Koraszülött Osztályra, ahol minden csipog és pittyeg, és keresni a saját gyermekét – hát, az nehéz. De amikor azt látják, hogy 0-24-ben látogathatják a kicsit, hogy kenguruzhatnak vele és simogathatják, és hogy az ápolók a nevén szólítják akár az 500 grammos kisbabát is, akkor valami kisimul. Beindul az anyatej termelés, és elkezdődik a száj szegletben a mosoly.

Ez a családbarát PIC, ezért is fontos, hogy a Koraszülöttek Világnapján lilára, a reménység színére fessük a középületeket, ezért fontos a felkészítés, a szülők edukációja, amit kiemelten a Melletted a helyem Egyesület végez határokon átívelően. A világnap kapcsán bemutatták a korababáknak készült kórházi csomagot és a korababa naplót, ami nem csak hasznos információkat tartalmaz, de az édesanyának kiváló terápia arra, hogy kiírják magukból a mindennapok feszültségét, érzéseit.

Visszatérve Felelős Szülők Iskolájára, konkrétan mi történik ott?

A szervezetben elsősorban szülőként, másodsorban újságíróként a gyermeknevelés kérdéseire keressük a válaszokat, szakértőket kérdezünk mentálhigiéniáról, érzelmi intelligenciáról, fejlesztésről, étkezésről, de elsősorban arról, hogyan neveljünk boldog gyerekeket?

A kulturális, oktatási közegben forogva barátok, kollégák álltak a kezdeményezés mellé, szakértők, akik önkéntes munkában publikálnak nálunk. Baráti közösséget formálunk, előadásokat, vakációváró fesztivált, beszélgetéseket szervezünk. Kamerámmal gerilla videókat forgatok a Felelős Szülők Iskolája YouTube csatornájára, kérdezem az utca emberét, színészeket, pszichológusokat a receptről, ami a boldogsághoz vihet közelebb, magunk, gyermekünk és családunk boldogságához.

Hiszem, hogy boldog gyerekeket, csak boldog felnőttek tudnak nevelni, és ehhez meg kell találnunk az egyensúlyt a családi, párkapcsolati és karrier szerepek között. Beengedni a jó impulzusokat és fókuszálni. Néha nem árt néhány percet egy üres szobában magunkkal eltölteni, csendben, relaxálni, meghallani a belső hangunkat, amit oly sokszor elnyomunk mi magunk, vagy mások és néha akár a gyerekzsivaj is.

Mi alapján állítjátok össze a programokat? Mi alapján készülnek a cikkeitek?

Két gyermekem van, már iskolások, úgyhogy bizony én is élem az édesanyák mindennapos életét, a szendvicskészítéstől a tanórák kiválasztásán át a néhol hisztiző gyermek elfogadásának megtanulásáig... Nem egyszerű, pont ezek az impulzusok és a beérkező kérdések, levelek hívják elő, hogy milyen témákkal foglalkozzunk. Most novemberben a fókusz az iskolába való beilleszkedésen és annak érzelmi hátterén van.

Holnap, november 19-én lesz egy félnapos interaktív konferenciátok, jövő szombaton, november 26.-án pedig egy rendhagyó szülőértekezletetek. Milyen igény hozta létre őket, miről szólnak, mi bennük a közös?

A MÁS, mint a többi! – gyerek, tanulás, iskola MÁS szemszögből konferencia központi kérdése: meg kell-e javítani a gyereket, vagy csak megérteni, hogy mitől más? Van, aki fest, van, aki focizik és van, aki semmit nem akar csinálni... Miért? Racionális és érzelmi kontrollpontokat keresünk, annak érdekében, hogy felelős szülőként a gyermekünket a lehető legjobban tudjuk támogatni. Iskolában, nevelési tanácsadóban, mentálhigiéné területén, mozgásfejlesztésben és civil szférában dolgozó szakemberek adnak gyakorlati útmutatást, ahhoz, hogy gyermekünket miként terelgessük.

A konferencia fókuszában a közösségbe illeszkedés, a tanulási és magatartási problémák és azok megoldása (beleértve a kiközösítést, iskolai zaklatásokat, a rosszindulatú, demoralizáló hozzáállás megakadályozását) , a tehetséggondozás (hogyan lássuk meg gyermekünkben a tehetséget, hogyan bontakoztassuk ki tudását, hogyan motiváljuk őt), és mindenezek érzelmi háttere (érzelmi intelligencia, elfogadás, együttműködés) kerül.

Olyan kérdésekre keressük a résztvevőkkel együtt a választ, mint: Kitől mit és mennyit lehet elvárni az iskolában? Oldható-e a szorongás, csökkenthető-e az iskolai agresszió? Milyen fejlesztési alternatívák vannak, kihez forduljunk, ha más a gyerekünk? Meg kell-e javítani a gyereket, vagy csak megérteni, hogy mitől más? Miért nem tanul jól, miért rágja a körmét, miért nem találja a helyét? Talán nem is ebbe az iskolába kellene járnia? Miért csúfolják, hisz olyan aranyos, miért nincs egy barátja sem? Olyan ügyes, olyan okos, mégis úgy tűnik, hogy nem boldog? Nem értek egyet a pedagógussal, az én gyerekem más, mit tehetek?

Jövő héten kerül sor a tiniknek és kamaszoknak szóló programotokra, ott mit boncolgattok?

A Rögtönzött Szülői Értekezlet - Iskolaszínház Jocó bácsi világában Balatoni József, Jocó bácsi, az élménypedagógiával okító „tetkós” történelem tanár által tartott nem hagyományos szülői értekezlet. A tanár az igen népszerű Jocó bácsi világa nevű közösségi oldalán rengeteg szülő és diák tetszését nyerte már el. Az életről tanít, krétaháborút szervez, ha a lövészárkokról tanít, 0-24 órás facebook ügyeletet tart, ha a diákok beavatják problémáikba. Jocó bácsi három alapgondolata: minden esetben és mindenre kiterjedő őszinte kommunikáció, a gyerek egyenrangú fél és partner, bizalmat kell szavazni és adni a pedagógusnak. Amire ezen a szülőértekezleten számítani lehet: komfortzóna elhagyás, mini tréning, őszinteségi roham, megoldási képletek, gyakorlati megoldások „rendellenesen” működő gyerekekre, tanárokra, szülőkre.

Kiknek szólnak ezek az események?

Szülőknek, pedagógusoknak, segítő szakmában dolgozóknak. Olyanoknak, aki szeretnék, ha a gyerekük önfeledten, boldogan élné meg a gyermekkort a kötelező iskolai teendők mellett, akik szeretnének az iskolai, óvodai problémák mögé látni, felismerni az érzelmi hátteret, akik tudni szeretnék a tanulási zavarok lehetséges okát, megoldásának alternatíváit.

A holnapi konferencia óvodás, kisiskolás gyerekről szól, míg a november 26-i szülői értekezlet a 8-18 éves gyerekek szüleinek, akinek kiskamasz vagy nagykamasz gyereke van, és akik nem találják a hangot a gyerekükkel és/vagy a tanárokkal, akik érteni szeretnék az érzelmi folyamatokat, amelyek az iskolás gyerekekben zajlanak, és akik szeretnék elősegíteni az együttműködést, felismerni az eltérést, felkarolni a tehetséget.

Kik az előadók?

Egytől egyig kiváló szakemberek, jó EMBEREK.

A konferencia előadói: Polus Enikő mentálhigiénés szakember (ME-SE-KÖ Mentálhigiénés Központ) az érzelmi intelligencia szerepéről a családban, Bajnok Ildikó, konduktor, alapozó terapeuta ( Csodakapu Alapítvány), a szokványostól eltérő kisgyerekkori mozgásfejlődés és a későbbi iskolai nehézségek, tanulási zavarok, illetve figyelemproblémák közötti összefüggésről, Héjja Edit, pszichopedagógus az iskolai elvárásokról, a mérhető és érzékelhető eltérések és azok lehetséges megoldásairól és Balatoni József, a népszerű történelem tanár az élménypedagógiáról és a személyre szabott oktatásról. Az előadások után kerekasztal beszélgetés lesz, amiben nézőpontokat, megoldásokat, kérdéseket ütköztetünk a nézők bevonásával.

A szülői értekezletet Balatoni József tartja, meghívott vendégek: a Momentán társulat tagjai: Harsányi Bence, Montvai Sára, Penke Bence, akik elvezetnek minket a szituációk mezejére, hogy alkalmunk legyen kívülről látni egy-egy helyzetet, Pólus Enikő, mentálhigiénés szakember, aki a családban lévő szerepekről, elfogadásról, érzelmi intelligencia fejlesztésről és az internetes világ megfejtéséről is tanít majd és Balogh Lali, egy 15 éves diák, aki beszámol egy tini hétköznapjairól, arról hogy valójában mi is történik egy iskolában a gyermek szemével.

Az iskolatémához személyesen is kötődsz, hiszen két iskolás gyereked van. Hogy alkalmazod otthon a fenti programokban hirdetett elveket: alternatív iskolába járnak, alternatív módszerekkel neveled őket?

Én a „töltsünk együtt időt, miközben nem a telefont nyomkodjuk” elvet igyekszem követni. Ha beszélgetünk, akkor mindenre lehet megoldást találni. Igen, ez idő és energia igényes, de a lényeg, hogy az az érzelmi töltést amit a családban kaphat a gyermek örök életére magával viszi. Nem feltétlenül egyes helyzeteket kell megoldani –arra találhatunk és keresünk is kompakt választ – hanem mellettük kell állni.

Hagyományos iskolába járunk, annak minden előnyével és hátrányával, alapvetően szeretjük, mert szerintem nem a tanárokon múlik igen sok minden. Az hogy a gyermek milyen attitűddel indul el otthonról, az pedig igen is a szülő felelőssége.

Számos társadalmi és üzleti vállalkozásban részt veszel. Hogy tudod összeegyeztetni ezt a sok és változatos munkát és a családi életet?

Én úgy mentem szülni anno, hogy egy gigarendezvény műsorának véglegesítése utáni nap reggelén küldtem egy kör e-mailt: „holnaptól 1-2 hétig nem vagyok, elmentem szülni...” Másnap délelőtt már a kezemben tarthattam kisfiamat és kezdtem rájönni, hogy ez nem csak egy apró változás az életemben. Napról-napra jobban szembesültem ezzel, és bár harmonikus családi körülményeim voltak, depresszióba estem, amiből az idő és a munka tudott kihozni. Hiszen ott megvannak a klisék, a követhető lépések... És idővel megtanultam édesanya lenni. Visszagondolva, nem is értem, hogy lehetett e nélkül léteznem.

A második fiam születése már jobban megakasztott minket, hisz ahogy írtam a koraszülött osztályon kellett harcolnunk érte, de megerősödött. Itt már átkerült a fókusz: sokkal jobban érdekelt, hogy neki mivel és hogyan tehetek jót annál, hogy még egy titulus kerüljön a névjegykártyámra. Fontosabb volt egy jó mentálhigiénés cikk megírása, mint egy kampány csili-vili lebonyolítása és a reflektorfénybe kerülés.

Amikor kell, akkor amolyan fesztiválos családként utazunk,együtt, a srácok sokat járnak backstage-ben, sajtóeseményeken ,de jótékonysági programokon is. A nagyobbik fiam ott ült velem a Nick Vujicic internetes zaklatás elleni beszédén, látta a Nem adom fel Alapítvány kerekes székes zenekarát játszani, megérintette. A párom zenész, így a zenei közeg is közel áll hozzájuk. Most már nagyobbak, jönnek velem, valami másban nőnek fel, értik hogy van szegénység, értik hogy van amikor segíteni kell. Ők csomagolják a Mikulásgyárnak az ajándékokat. Ismerik és szeretik a kollégáim, barátaim Őket, talán Ők a Felelős Szülők Iskolája felnövekvő nemzedéke.

Ennyi munka és két gyereked mellett mikor és hogyan pihensz?

Szerencsés vagyok, mert szeretem a munkám. Sok gyerekes, családos célcsoportot kereső cég kér fel minket kommunikációs tanácsadásra, PR kampányra, ezeket is nagyon szeretjük, imádunk hajózni a Minimax Gyerekhajón, zenei koncerteket szervezni a Mikulásgyárban, gyerek és családi futóversenyt menedzselni a Velencei tónál. Csapatban dolgozunk és elmondhatom, hogy a kollégáim barátaim is egyben!

Az ember nem tagadhatja meg önmagát. Most kevesebb idő jut a hobbira – lovaglásra, úszásra, edzésekre – vagy a hajnalokba nyúló baráti borozgatásokra, mint régebben. Nagyon szeretem a keleti kultúrát, jártam Marokkóban, Jordániában, imádom a zenéjüket, a fűszereiket. A világzene-népzene határán táncolva legalább ennyire magával ragad egy Nikola Parov vagy egy Boban Malkovich szám is. Tulajdonképpen azt hiszem, hogy egy Kusturica filmben érezném otthon magam, amiben azért van szünet a két epizód között.

Mik a további terveid, akár a Felelős Szülők Iskolájával?

Edukációs roadshow-ra szeretnénk indulni tavasszal iskolákba, hogy elvigyük nekik is a Rögtönzött Szülői Értekezletet, mert szükségük van rá. Kell a tiniknek és a pedagógusoknak és a szülőknek is a támasz. Kell beszélni tabu témákról – internetes zaklatás, kiközösítés, csúfolás, cikizés – érzékenyíteni kell és ennek legjobb eszköze a humor – ebben segít nekünk a Momentán Társulat –, mert egy jó nevetés után megindulnak a szavak, néha a könnyek is.

Szülőknek szóló előadásaink lesznek, családi béke, ne kiabálj a gyerekkel, anya-lánya témában és tavasz végén megrendezzük az évek óta legnépszerűbb eseményünket, a Grundot. A Vakációváró fesztiválon több ezer gyerek és család keres és talál minőségi szabadidős programot, koncertet és szakmai tanácsokat tábor választás témában is, lesz itt lovasterápia, nyelvtanulás, drámapedagógia és még sok más, ami a legtöbb, az a nevetés!

Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert kívánok minden tervetek megvalósításához!

Az „Isten, haza, család” nem egyszerűen választási jelszó – ezek az életünk sarokkövei

Belföld

A magyar lelket nem értő nevetgélők úgy hitték, ők a korszellem – de aztán kiderült, hogy a magyarok többsége ezt a hármasságot vallja. Ungváry Zsolt írása.

Összesen 13 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.

Sorrend:

Morgen

2016. december 09. 21:52

Ja! A szülő boldog, mikor hülyék ugráltatják, amikor rájön, hogy a gyerekétől ellopják az oviban a gyümölcsöt (egy narancs helyett kap egy gerezdet), az meg a boldogság teteje, hogy manapság az utcára sem engedheti ki egyedül a csemetét. Amúgy a gyerek mitől lenne boldog? Mint a bolygó hollandi, jár egyik külön foglalkozástól a másikig, a szabadidejében tanul, szinte sohasem látj együtt a családot, mert valakinek mindig akad valami dolga. A szülők-amióta megvalósították önmagukat- nem kértek a szüleikkel való együttlakásból, így a nagyik is nagyon boldogok. Az emberiség is boldog. Ugyan, kérem, nem duma kérdése a boldog gyerekkor!

Válasz erre

ancilla

2016. november 20. 12:23

"Másnap délelőtt már a kezemben tarthattam kisfiamat és kezdtem rájönni, hogy ez nem csak egy apró változás az életemben. Napról-napra jobban szembesültem ezzel, és bár harmonikus családi körülményeim voltak, depresszióba estem, amiből az idő és a munka tudott kihozni. " Ez az egész annyira mű, hogy komolyan, nem is értem, a Mandiner mi a csodának hozza. Szánalmas.

Válasz erre

héttörpe

2016. november 20. 10:57

Ez a helyes válasz a " miért is" típusú troll oknak!

Válasz erre

ancilla

2016. november 20. 10:56

Mert van három gyerekem, és tudom, mi igazi és mi a mű az anyák esetében. Nem tudom elmagyarázni neked, bocs.

Válasz erre

Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!