Karácsonyi készülődés

Ha arra kérne valaki, hogy röviden írjam le a mai magyar vidék fuldoklását, haláltusáját egy szülőföldjéhez hű állatorvos vallomásával kezdeném: ,,Egy Szolnok melletti nagy faluban születtem. Itt volt állatorvos a nagyapám és az apám is, és így lettem én is az. A téeszesítés után a lóállomány megcsappant, traktorok szántottak helyettük, a kukoricatermést pedig teherautók szállították haza. De még ezzel együtt is volt munkám bőven. Két falu tartozott hozzám. Két falu tehene – kétszáz darab –, ökre, juha, kecskéje, kutyája, sertése. Volt még egy bikája is. Úgy is mondhatnám, hogy a falu még falu volt, természetes, embernek való, még ha potyogott is róla a vakolat. Mára beköltözött a sivatag hozzánk. Itt-ott még kapirgál két-három tyúk az udvaron, de se csorda, se konda, se lúdcsapat sehol. Egy gazdának tavalyig volt még két tehene, de az egyiket a faluvégiek elkötötték, levágták és megették, így én felesleges ember lettem a világban. Valójában főbe kéne lőnöm magamat.“ Csoóri Sándor (Orbán Viktorral történt) korábbi megállapodásunk alapján a választási, majd kormányprogramba és a jogalkotási ütemtervbe is bekerült, hogy ehhez négy sarkalatos törvényre van szükségünk, amelyek valóban jó, ha az alaptörvényben is megjelennek. E „nép-párti” vidékstratégia tehát – jogi kereteit illetően – a föld-, az üzemszabályozási, a családi gazdaságokról szóló, továbbá a szövetkezeti törvényt tekintette meghatározó jelentőségűnek. A földtörvényt, amely – ha nem csupán a spekulánsok szempontjait vesszük figyelembe - lényegesen több, mint a földforgalom szabályozása. A családi gazdaságokról szóló törvényt, mert ezt az Európában bevált és saját tradícióinknak is megfelelő - a kis, közepes családi gazdaságok mozaikos szerkezetére épülő - modellt akartuk követni. A szövetkezeti törvényt, amely ezeknek az összefogását teremti meg, versenyképessé téve ezzel e kismozaikos szerkezetet. Végül az üzemszabályozási törvényt, amely azt szabályozza, hogy ki milyen feltételekkel, mekkora térmértékkel és hány birtokot tarthat a kezében. Amikor 2012 decemberében az Alaptörvény harmadik – úgynevezett földügyi – módosítására került sor, az előterjesztő miniszterelnök ebből a négy törvényből kettőt kihagyott, és helyettük behozott egy új harmadikat. Elgondolkodtató, hogy az vette ki a családi gazdaságokat és a versenyképességüket növelő szövetkezeteiket szabályozó törvényeket, aki egyébként mindig a családokról beszélt és azóta is folyamatosan arról hallani, hogy kis közepes családi gazdaságokat akarunk! Ezek helyett viszont személyesen maga terjesztette elő az úgynevezett „integrált mezőgazdasági termelésszervezést”. 2018 - új kétharmad - game over!