Tánccal köszöni meg egy vecsési szálloda a járvány ellen küzdők munkáját

A vírus következtében kialakuló gazdasági nehézségek egész iparágakat sodortak az ellehetetlenülés szélére, így a vendéglátás és a szállodák helyzete is kritikussá vált. Ráadásul a lehetséges újranyitás is számos kihívással járhat. Ahogy korábban Flesch Tamás, a Magyar Szállodák és Éttermek Szövetségének elnöke elmondta lapunknak: „Az a probléma, hogy kevés munkaerő lesz, ezért nekik több pénzt kell majd adni, ha pedig nőnek a fizetések, akkor emelkednek az árak. Ez egy spirált indíthat el. Persze, az elszívó szektorok nem járnak rosszul, hiszen jól képzett szakembereket szívnak el magukhoz, viszont a turisták körében lesz majd idegeskedés, mert a szállodákban nem lesznek recepciósok. A baj tehát az, hogy a szektor nagyon lassan fogja tudni magát visszaépíteni. Vendég biztos, hogy lesz – a kérdés az, hogy ki fogja őket kiszolgálni.”

Az iparág sok más szereplőjéhez hasonlóan a vecsési Hotel Stáció is nehéz helyzetbe került, bezárták a fitnesz- és wellnessrészlegét, a kapacitáskihasználtság az ötödére esett vissza. Ennek ellenére nem bocsátottak el a dolgozókat, és ha alacsony kihasználtsággal is, de továbbra is üzemelnek. Most pedig

A Dél-Afrikai Köztársaságból indult útjára e gospel zenemű és a hozzá kapcsolódó koreográfia, amely aztán az egész világon elterjedt. A zulu nyelven íródott szám szövegében a „Ments meg!” „Védj meg!” kérés hangzik el, miközben a béke városába (Jerusalema) vágyódik az énekes.

Fancsali Gábor, a Hotel Stáció szakmai igazgatója úgy fogalmazott kezdeményezésükről: „Nagy örömmel csatlakoztunk ehhez a kihíváshoz, amely nekünk is új nézőpontot adott, vidámabban, energikusabban és reményteljesebben nézünk a jövőbe, és alig várjuk már, hogy vége legyen a járványnak. Ezúton szeretnénk mi is felhívni a figyelmet erre a mozgalomra és bátorítani mindenkit, hogy vegyen részt benne! A pandémiának még nincs vége, de pozitív hozzáállással hatékonyabban harcolhatunk ellene. Egyúttal a járvány kirobbanásának egy éves évfordulóján

akik ember feletti munkával küzdenek az emberi életekért. Továbbá mindazokért a kormányzati intézkedésekért, amelyek lehetővé tették, hogy még most is működhetünk, és nem utolsó sorban a tulajdonosainknak, akik hajlandóak voltak a leállások közepette is megtartani a munkatársakat és finanszírozni a veszteséget.”