Magyar szemmel a Balkán – ezzel a címmel tartottak minikonferenciát a Balaton-felvidéki Salföldön, a 7. Salföldi Dalföld fesztiválon június 25-én, szombaton délután.
Mit is nevezünk Nyugat-Balkánnak?
– tette fel a kérdést Szakáli István Lóránd, a Századvég vezető elemzője. Szerinte földrajzilag a volt Jugoszlávia, kiegészítve Albániával; ugyanakkor a magyar külpolitikában és az EU szóhasználatában Horvátország és Szlovénia nem tartozik a Nyugat-Balkánhoz. Így marad hat ország, összesen 18 milliós lakossággal.
Mindegyik országnak van EU-s és transzatlanti integrációs törekvése, a hatból három tagja a NATO-nak.
Szerbia deklaráltan katonailag független ország. Koszovó szeretne csatlakozni a NATO-hoz, de problémája van a nemzetközi elismertséggel, ugyanis a világ 193 országából csak 97 ismeri el a függetlenségét, és Európában többek között Románia, Spanyolország, Szerbia, Görögország és persze Szerbia is elutasítja a függetlenséget.
Az EU-s csatlakozás ügyében leginkább előrehaladott állapotban Szerbia és Montenegró van, de megrekedtek a tárgyalások. Nincs például csatlakozási perspektíva, azaz nem tudják, mikor lehetnének tagok: mi 2025-re szeretnénk őket behozni, de ez sok nehézségbe ütközik. Észak-Macedónia 2005 óta várakozik tagjelölt státuszban, akkor kapta meg azt a státuszt, amit Ukrajna épp most; és Albánia is 2015 óta tagjelölt.
A Balkánon instabilitás és hatalmi vákuum van
– hangsúlyozta az elemző. A többségük igyekszik taggá válni, de a folyamat nem halad előre.
Ezt nevezik „csatlakozási fáradtságnak”.
A közvélemény-kutatások szerint ezek a nyugat-balkáni társadalmak egyre EU-szkeptikusabbak, csalódottak. Ezt fokozza az, hogy hirtelen tagjelölti státuszt kapott Ukrajna és Moldova, pedig itt vannak húsz éve várakozó országok is.
Mivel a térség a szomszédságunkban van, érdekünk hogy béke és stabilitás legyen ott, emellett jó viszonyt szeretnénk velük ápolni. Gazdaságilag itt van a legtöbb keresni valónk, van helyismeretünk, hagyományos kapcsolataink. 2010 óta tudatos külgazdaság-politikát folytatunk errefelé is. A külkereskedelmi forgalmunk azóta megduplázódott. Szerbiában, Észak-Macedóniában, Montenegróban is jelentős befektetőnk vagyunk, és növekedhet a jelenlétünk Albániában is – hangzott el a rendezvényen.
Az előadást követően kerekasztal-beszélgetés következett Halkó Petrával, a Századég elemzőjével és Demkó Attilával, az MCC Geopolitikai Műhelyének vezetőjével. A beszélgetést Rosonczy-Kovács Mihály, a Nézőpont Intézet külügyi igazgatója, a fesztivál művészeti vezetője, népzenész moderálta.
A beszélgetés a bolgár kormányválságból indult ki (melyről a Mandiner is írt elemzést), az első kérdés az volt: miért van ennyire a nagyhatalmak érdeklődésének homlokterében a Balkán?
Demkó Attila szerint
Európában sosem lesz nyugalom,
és egyre veszít világpolitikai jelentőségéből. Ma orosz-nyugati ütközészóna a Balkán. Mint említette: Montenegró NATO-csatlakozását megpróbálta megelőzni egy orosz-szerb titkosszolgálati akció. A legoroszbarátabb EU-s tagállamok Bulgária és Szlovákia, nem Magyarország, s ennek kulturális okai vannak. Itthon nincs hagyománya az oroszbarátságnak, az ebben a két országban van. Emellett a térségbe behatolt Kína is.
A régió földrajzilag is töredezett, mivel a Balkán-hegység sokfelé vágja, ezért nem lehet egy kézben megtartani. Belátható időn belül nem lesz a Balkán olyan régió, ahol ne lenne nagyhatalmi ütközés. Erre rásegítenek a mély történelmi ellentétek, amelyeket mindig ki lehet használni különböző érdekek mentén. A puskapor ott van – hangsúlyozta Demkó.
Sosem lesz nyugta Európának és Közép-Európának
– mondta Halkó Petra.
Kelet-Közép-Európa magterület, amiért mindig megy a harc,
mert aki a magterületet uralja, az többet is ural. Mára a régi államcsínyek színes forradalmakká alakultak át. Ezek mind nagyhatalmi érdekeket szolgáltak. Európa pedig zárójelben maradt. Európa mindig is kitett volt a különféle ideológiáknak, de meg kellene találnia a saját útját: Európát az teszi erőssé, hogy erős nemzetállamok alkotják, de erről elfeledkezett.
Közép-Európa része Szlovénia és Horvátország, nagy kulturális különbség van köztük és Albánia között – jegyezte meg Demkó Attila. A magyaroknak mindig figyelnie kellett a Balkánra – tette hozzá. Van lengyel figyelem is a térségen – ez a Három Tenger Kezdeményezés –, de Európának is Ukrajnán lesz a fókusza a következő időszakban, mivel Ukrajna nagyobb és fajsúlyosabb terület, mint az egész Balkán. Hozzátette: az egész Balkánon demográfiai hanyatlás van. A térség fontosságának oka a problémageneráló képességéből fakad, de most az ukrán-orosz konfliktus elterelte erről a figyelmet.
A magyar érdek az, hogy az EU és a V4 figyelmét is rajta tartsuk a Balkánon.
Kódolva van a Balkánban a konfliktus
– hangsúlyozta Halkó Petra. Mint mondta: az államok állandóan alakulnak arrafelé, az etnikai konfliktusok pedig folyamatosak a történelem folyamán. Ezzel együtt szerepe van Európa jövőjében. Az EU-nak érdekében állna, hogy gazdaságilag magához kösse a Balkán országait, hogy jobban tudja őket kontrollálni, és megelőzhesse a konfliktusokat, megőrizhesse a békét, amennyire tőle telik. A Balkán konfliktusaiba nem szabad beleszállnunk, nem a mi konfliktusaink ezek.
Pragmatikusan kell megközelíteni a dolgokat, a magyar külpolitika nem moralizál – mondta Demkó Attila. Ezzel együtt úgy látja, hogy nehéz a térségben mindenfelé nyitni és megtartani a kapcsolatokat. Ma kiemelt partnerünk Szerbia, részint a délvidéki magyarság miatt, részint gazdasági okokból, illetve onnan jön egy gázvezeték.
Belgrád budapesti fontossága nem okoz örömöt Szarajevóban, sem Zágrábban;
megértéssel kell viszonyulnunk ezen aggodalmak felé is, amelyeknek vannak valódi okai.
Jugoszlávia 23 milliós ország volt, Szerbia 6,3 milliós, Koszovó egymilliónál valamivel több. A népesség is belejátszik abba, mennyire számít egy ország. Zágrábban is haragszanak ránk, amiért sokat járunk Belgrádba, de a horvátok is fontosak maradtak számunkra.
Az utóbbi években éleződtek ki ezek a konfliktusok: addig nem kellett „választani”, azóta viszont elvárják, hogy az ő ellenségükkel ne barátkozzunk. Ilyenkor hangsúlyozni szokás a NATO- és EU-szolidaritást. Horvátország gazdasága rossz állapotban van, mégis fegyverkezik, francia gépeket vett, és ezzel francia függőséget is vásárolt.
Végül Halkó Petra kiemelte: az EU magyar biztosa felel a bővítéspolitikáért, ez is mutatja hazánk súlyát a kérdés kapcsán.
Más a balkáni népek géniusza, nem lehet őket egy akolba terelni, a szlovének sosem fognak kijönni az albánokkal – hangsúlyozta.
A rendezvényen a Balkán kulturális életéről is szó esett. Horváth László, a Fonó igazgatója arról beszélt: nagy ambíció az, hogy minden balkáni néppel jóban legyünk, hiszen ők sincsenek jóban egymással, ami így is fog maradni. Horváth hozzátette: a zenei piacon a Balkán még nincs igazán erősen jelen, mivel a világzenét még Párizsban és Berlinben írják, nem a Balkánon, mindig van egy nagy balkáni zenekar, a világzene iránti érdeklődés pedig itthon is csökken. Bólya Anna Mária folklorista és kulturális antropológus, az Ohrid macedón táncegyüttes alapítója, a macedón folklór kutatója a balkáni kör- és lánctáncokról beszélt, hiszen ez az egyik legfontosabb éltető eleme a balkáni kultúráknak a Balkán népei számára. Mint elmondta: a Balkánon mindig, mindent tánccal ünnepelnek meg, a koncerteken is táncolnak, a szintetizátorok hétnyolcadra vannak beállítva, ami a táncház ritmusa. Emellett rengeteg pogány rítus és szokás maradt fenn a mai napig. Érdekes különbség, hogy a katolikusok zárt láncban táncolnak, az ortodoxok nyitottban, és a tánc iránya is jellemzően más vallási kultúra alapján: a katolikusok balra, az ortodoxok jobbra táncolnak. Ez a tánckultúra az aszimmetrikus ritmusokra épül, ráadásul a tánc és a zene nem mindig halad együtt. A lánc- és körtáncok nagyon közösségi dolgok – hangsúlyozta a kutató.
Nyitókép: Wikipedia