Pünkösdkor mint szélvész és tűzvész mutatkozik be a Nemzet lelke – a Tűzláng mindenkire leszáll
Az emberiség mindig az Isten útjain jár. Akkor is, mikor nem azt az utat tapossa, amit az Úr szán neki. Kozma Imre atya írása.
1978 októberétől 2005. április 2-án bekövetkezett haláláig vezette a katolikus egyházat.
Szent II. János Pál pápa (született: Karol Józef Wojtyla) volt a 264. az egyházfők sorában, 455 év óta az első nem olasz származású.
A második világháború alatt,1942-ben jelentkezett az illegalitásban működő krakkói szemináriumba, 1946-ban szentelték pappá. 1958-ban lett püspök. Rómában is tanult, majd visszatért Lengyelországba, teológiai és filozófiai tanulmányokat folytatott, majd az erkölcsteológia professzora lett. 1964. január 13-án Krakkó érseke lett, 1967. június 26-án pedig bíboros.
VI. Pál pápa halála után tagja volt a konklávénak, amely megválasztotta I. János Pál pápát, aki 33 nap uralkodás után elhunyt. Wojtyła érsek visszatért Rómába, hogy részt vegyen az újabb pápaválasztáson és 1978. október 16-án pápává választották.
Pápai tevékenységét végigkísérte a népek és vallások közti egyetértés elősegítése. Nyilvánosan bocsánatot kért az egyház múltbéli bűneiért. Erkölcsi tanításában az emberi élet és méltóság melletti kiállás jellemezte. Szorgalmazta a keresztény gyökerek megemlítését az Európai Unió alkotmányában is. Többször fölemelte a szavát a háborúk ellen.
Halála után utódja, XVI. Benedek pápa 2011. május 1-jén boldoggá, majd Ferenc pápa szentté avatta 2014. április 27-én.
(MTI, Wikipédia)