Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője
Nem sokkal azután, hogy a nyugat-afrikai Nigeri Köztársaságban egy katonai hatalomátvétel keretében a puccsisták megfosztották a fejlett világ által demokratikusan megválasztottnak tekintett Mohamed Bazoum elnöktől a hatalmat, hamar világossá vált, hogy a térség kiszolgáltatottsága – a Maliban, illetve Burkina Fasóban szintén lezajlott puccsesemények tükrében –
komoly politikai és stratégiai veszteségek eljövetelét fogja okozni Európa számára.
Hogy e vészjósló kijelentés mennyire nem a képzelet szüleménye, azt hűen érzékeltetik azok a nigeri folyamatokkal összefüggésben elhangzott politikusi nyilatkozatok és cselekedetek, melyek többségéből egyértelműen kiderül, az elmúlt napok történései túlmutatnak a Száhel-övezetet érintő kihívásokon. Példának okáért az ENSZ Biztonsági Tanácsa (BT) amellett, hogy elítélte magát a katonai beavatkozást, hangsúlyozta a rend mielőbbi helyreállításának fontosságát Nigerben főképp annak érdekében, hogy a lakosság kiemelt védelmet élvezhessen, s hogy a humanitárius segítségnyújtás biztosításának hiánya ne idézzen elő átfogó társadalmi következményeket.
Mindezzel összhangban a magyar külügyminiszter, Szijjártó Péter is jelezte, hogy a magyar kormány is határozottan kiáll a demokratikusan megválasztott nigeri elnök mellett és támogatja a hivatalába történő visszatérését, hiszen „Afrika biztonsága, azon belül a Száheli-övezet biztonsága szorosan összefügg az európai biztonsággal”. De hasonló aggodalommal nyilatkozott az amerikai külügyminiszter, Antony Blinken; Josep Borrell, az Európai Unió kül- és biztonságpolitikai főképviselője; valamint Emmanuel Macron francia államfő is, akik egyaránt aláhúzták:
az országban lévő alkotmányos rendnek mihamarabb helyre kell állnia,
amelynek legfőbb célja a humanitárius segélyek további szavatolása.
Adódik a kérdés, hogy az eleve egy háborúval és az abból fakadó válságokkal küszködő Európa számára miért tűnik kulcsfontosságú szempontnak az, hogy az éhség-övezetnek nevezett afrikai térségben lévő országok politikai stabilitása mennyire tűnik hosszú távúnak, illetve, hogy az ott kibontakozó irreguláris folyamatoknak milyen azonnali hatásaik lehetnek az ott élők mobilitására.