Hogyan építsünk új médiát?

Van három igazság a tömegmédiával kapcsolatban. Az egyik, hogy a tömegmédia nagy befolyást gyakorol társadalmainkra; a másik, hogy ennek fő ideológiai csapásiránya általában véve baloldali-liberális és progresszív; valamint hogy multinacionális cégek és más gyökértelen, érzéketlen konglomerátumok uralják.

E megfigyelések nyomán leszűrtem a tanulságot: a konzervatívoknak nemcsak egy, hanem több stratégiát is követniük kell, ha remélni akarják, hogy valamikor szembe tudnak szállni a tömegmédiával. Az egyik stratégia, amit gyakran mondanak, kulturális intézményeink „visszaszerzése” – az egyetemeké, a médiáé, a hatalom csarnokaié – Gramsci nyomán. Próbáltuk ezt. De sok időbe telik. Sőt, ne is legyenek illúzióink arról, milyen nehéz és hosszú tud lenni a folyamat. Emlékezzünk arra is, hogy láttuk, mások hogyan választják ezt az utat: voltak, akik azért csatlakoztak a fősodratú médiához, hogy belülről változtassák meg, de aztán elárulták az ügyet, elcsábította őket a hatalom és a presztízs, s aztán progresszívvé váltak maguk is. A hatalom korrumpál, ugye.

Sokkal jobb stratégia a konzervatívoknak, ha nem a meglévő intézményekben akarnak befolyást szerezni, hanem inkább alternatívákat építenek fel. Kis harci osztagokat kis léptékű hadműveletekkel. Ez a disszidensek, az eltérő hangot képviselők ösvénye. Ez a stratégia nem csak alternatívák építéséről, tartalomgyártásról és -közlésről szól, fontos a hálózatosodás szerepe is.