Begyűrűzött Közép-Európába az önpusztítás – a prágai lövöldözésről

Döbbenetes hírek és képek érkeztek Prágából: egy férfi lövöldözni kezdett a belvárosban, és legalább tizenöt (a szám változhat) embert megölt. Nem iszlám szélsőséges vagy egy végletekig elkeseredett, féllábú szifiliszes hajléktalan, hanem egy cseh egyetemista. Előre készült tettére, az internetre felkerült naplója szerint „(…) a nevem David. Iskolai lövöldözést akarok elkövetni, utána pedig öngyilkos leszek. (…)

A férfi először, ha minden igaz, meggyilkolta az apját, utána a fővárosba ment, ahol a bölcsészkaron egyébként előadást kellett volna tartania, de ehelyett inkább vérfürdőt rendezett. Miután kilőtte a tárat, a mélybe vetette magát (cseh televízió információja), vagy a rendőrök végeztek vele. 

Elképesztő állapotok, akár egy amerikai filmben, illetve híradóban. Csak nem New Yorkban, netán Dallasban, hanem a közép-európai kis ékszerdoboz Prágában.

Az utóbbi évszázad a nyugat, az USA, a fukuyamai történelmet beteljesítő liberális demokrácia ideje. Ami ide futott ki: poénból, kedvtelésből, depresszióból vagy feltűnési vágyból embereket mészárolnak, látva a mintát, a divatot. Ennél voltaképpen az iszlám terrorizmus is érthetőbb, mert ott legalább egy gyűlölt ellenséget akarnak megsemmisíteni, míg a nyugati változat önmaga ellen fordul. A gépét az Alpoknak vezető Lubitz, a honfitársait levadászó Breivik;

A történet legszimbolikusabb eleme, hogy mindez a Jan Palach téren történt. Ő is cseh egyetemista volt, aki 1969. január 16-án felgyújtotta magát a Vencel téren, így tiltakozva a szovjet csapatok előző évi bevonulása, Dubčekék reformjának elfojtása, az idegen megszállás ellen. Nem másokat, nem a társait irtotta ki, hanem égő áldozatul mutatta be magát a szabadság oltárán. Hasonlóan a méltatlanul keveset emlegetett Bauer Sándorhoz vagy a székely Moyses Mártonhoz. 

Nekik még a szabadság, az emberi méltóság, a nemzeti büszkeség ért többet az életüknél, a mai nemzedék egy korcs részhalmaza pedig a túlzott jóléttől begolyózva, a hősöktől kapott-örökölt szabadságot félreértelmezve, normális célok híján

Libényi János, huszonegy éves szabósegéd fölkerekedett Csákvárról, hogy megölje a forradalmunkat eltipró, tábornokainkat kivégeztető koronás gazembert. Nem sikerült neki, mégis az életével fizetett. De talán még az Erzsébet királynét halálra sebző Luigi Lucheniben vagy a Ferenc Ferdinándot agyonlövő Gavrilo Principben is több logika volt, mint a mai merénylőkben.

Elérkeztünk a római kor gladiátorvilágába, azzal a különbséggel, hogy az eddig csak tévén és interneten követett gázolások, lövöldözések, lefejezések, mészárlások, ukrán-orosz és zsidó-arab háborúk után most már a nézők is veszélybe kerültek. Lassacskán az utcára merészkedés veszi át a bungee jumping helyét.

A reakció is beszédes, hogyan válaszol e kihívásra a cseh rendőrség: „A mai napra töröltek minden vizsgát és előadást, míg a holnapi nap folyamán minden olyat, amin 20 főnél több venne részt.” Ettől még persze

Azoknak pedig, akik nem tudnak kiszabadulni a bezzegrománok, bezzegcsehek, bezzegeszkimók, bezzegetiópok önsorsrontó ketrecéből, ajánlom azt a felmérést, ahol Csehország hat hellyel előzött meg minket a legbiztonságosabb országok listáján (nesze neked!), amit mellesleg Izland vezet, ahol a napokban tört ki éppen egy vulkán.

Nyitókép: MTI/AP/Petr David Josek