Vudu és lumbágó

„Az európai parlamenti vuduszeánszokról beszélek. Néhány mazochistán kívül nem sokan várják a sorozat folytatását, a többség inkább azt szeretné, mihamarabb legyenek már túl a kínjaikon, össznépileg vonuljanak nyugdíjba. Előtte azért a szájkosaraikat adják le a szertárban. A szereplők már ránézésre fizikai fájdalmat okoznak – hát még, amikor megszólalnak. Ám mégis odakuporodsz a monitor elé, hogy megnézd a folytatást.

Miként tegnap is. Ezt a szeánszot azért hívták össze, hogy számon kérjék az Európai Bizottság és az Európai Tanács elnökét, miért fizették ki a Magyarországnak járó pénzek egy részét. Hogy képzelik!

Bazári megjelenésű, rókaképű, beszédhibás nénik-bácsik üvöltöztek össze-vissza arról, hogy Magyarország így meg úgy, egy eurócentet sem szabad nekünk adni, térdre kell minket kényszeríteni.

A leghevesebben Guy Verhofstadt döfködte a piros-fehér-zöld vudubábut. Közölte: nem szabad engedni az orbáni zsarolásnak, nem megegyezésre kell törekedni. Megfenyegette Orbán Viktort: ha tovább akadályozza, hogy Ukrajnába toljanak ötvenmilliárd eurót, akkor »nagy bajba kerül«. Így mondta. Nem tudom, pontosan milyen bajra célzott a fess belga. Talán fekete autót küld Orbánnak? Vagy lófejet? Netán puccsot szervez? Szivárványos forradalmat? Mindezt együtt? Mint az Edda-slágerben:

»Az új műsor lassan készül, / hamisnak hallom a régi dallamot, / mindig és mindig újrakezdik, / szerintem fárasztó nekik.«

Mondjuk, nekünk is az.”

Fotó: MTI/Európai Parlament Multimédiás Központja/Genevieve Engel