Hát igen, ez ilyen

2010. augusztus 11. 00:57

Soha nem voltam még ilyen józan koncerten - mondta Lovasi András, majd kért egy pálinkát. Könnyek és eröltetett show helyett édes-bús nosztalgiával köszönt el hétfőn, a Sziget mínusz első napján a 23 éves Kispál és a Borz - éppen úgy, ahogy szeretjük. A nagyszínpad előtt együtt éneklő sokezer rajongó azért nem marad hoppon; csak a Kispálnak van vége, a legnagyobb hazai fesztivál épphogy csak elkezdődött.

2010. augusztus 11. 00:57
Terján Nóra
Nem igazán ismerek olyan huszas-harmincast, akinek ne fűződne valamilyen emléke a Kispál és a Borzhoz. Nekem is van, de úgysem mondom el. Az édes-bús, ízes, megmagyarázhatatlanul magyar hangulatnak van valami vonzása, egyszerűen nem hagy hidegen - nem volt ez másképp a finálénál sem. A banda tavaszi bejelentését követően, miszerint huszonhárom együtt töltött év után végleg feloszlanak, egy egész nyáron át búcsúzkodtak közönségüktől.
 
 
Egyszer viszont valóban el kellett énekelni azt, hogy vége; meg is tették, határtalan derűvel, műhóval, konfettivel, a megszokott viccelődéssel, sarokban zenéléssel az eredeti felállással, kegyetlen retrófelvétellel és vendégfellépőkkel. Kispál a szokásos átszellemült himbálózó gitározást adta szájból kilógó cigivel, Lovasi pedig nem engedett a show-gyártás csábításának és közvetlen, ironikus konferansszal vezette az este fonalát - istennek hála. Volt sok korai, kevésbé ismert nóta, de nem maradt el a Rezervátum és az Etetés, volt Emese, Zsákmányállat, Hang és fény, Ha az életben... Németh Jucitól Varga Liviuson, Szűcs Krisztiánon és a Csík Zenekaron át Kiss Tiborig felvonultak a harcostársak; az est legjobb jelenete a színpadon összetákolt kis konyhában való közös zenélés volt. Az elmúlt huszonhárom év hangulatát hűen visszaadta borral, pálinkával. Szép volt, zárt az égbolt.
 
 
„Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
darus autóval húzattuk fel ágyastul magunk,
a Nap elé, hogy süssön telibe,
ha lemegy a hülye, biztos diszkóba fog menni, mindenki,
de most még posztmodernül rávakuzunk a Napra,
nem ideges, megy át hidrogénből héliumba,
nem mondja, hogy ennyi, lekéne nekem menni,
a hülye Napja, csak szónélkül lemegy.

Szóval a búcsúzó Nap fényébe' fekszünk,
búsúló valaki nőm és várja a holdat,
nézek rá, ő meg: Mondjad!
Kérdezem, mi a baja,
mindig ezt kérdezem,
ő meg mindig azt mondja: Semmi nincsen.

Hát persze, mert ami érdekes az megvan írva minden.” 

Összesen 1 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ultima Ratio
2010. augusztus 11. 17:53
Remélem lesz DVD ebből a koncertből, mert sajnos nem tudtam ott lenni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!