„A Diáksziget lakói vidáman tengetik napjaikat, hallgatják a zenét, néznek a moziban, mint a moziban és isszák a 69 forintos csapolt sört vagy a méregdrága feleseket, fröccsözésre nincs lehetőségük, mivel bort nem lehet vásárolni a szigeten. Élelmes vállalkozók ezt az apró hiányosságot kihasználva a híd előtt árulják ihatatlan lőréjüket, hogy aztán odabenn csak szódát kelljen vásárolni hozzá. (…)
Mindig arra vágytunk, hogy hatalmas terünk legyen kiélni magunkat, ám most, midőn ez megvalósult, csak azt bátorkodom felvetni, nyafka urbánita lelkünknek-testünknek túl nagy a távolság a két színpad, meg miegymás között. Gyalogol a magyar, nyeli a port, amit felver, aztán dohog, hogy milyen messzi a kondomközpont, addigra már le is lohad a lelkesedése, megnézi inkább a Republicot, vagy korcsolyázik egyet a piros pálmafákkal körbevett műtavon.”