Érkezés

„Lehet, hogy nem túl izgalmas kérdés (pedig az!), és míg a legtöbb mozi egy-egy jelenet, vagy egy félmondat erejéig foglalkozik a kérdéssel, Villeneuve a filmje teljes első felét erre szánja, ráadásul azt is hihetetlenül komótosan, ezzel együtt aprólékosan teszi. Az ő elbeszélésmódja - ha már kortárs rendezőket emlegetünk - sokkalta inkább emlegethető egy lapon Christopher Nolan rideg realizmusával, mint Spielberg meséivel és ügyesen egyensúlyoz a kommersz szórakoztatás, és az elgondolkodtató rétegfilm között. Ehhez mérten a Roger Deakinst ideiglenesen helyettesítő Bradford Young kamerája sem siet, elidőzik az idegenek »gránitkagyló« űrhajóján, hogy érezzük azok robosztus és idegen természetét.

Sőt! Villeneuve minden egyes alkalommal, amikor már mozija elindulna a kommersz felé, nem fél új irányt venni. Ennél fogva filmje a második felében hiába kevésbé érdekfeszítő, ahogy a könnyes szemű Amy Adams és a laza Jeremy Renner kettőse az idegenek szándékait kutatja (előbbi egyébként elviszi hátán a filmet), végig fenntartja a figyelmet és mindezt a filmre jellemző kettősséggel éri el. Az Érkezés ugyanis úgy végtelenül humánus, hogy közben döbbenetesen letaglózó és úgy marad mindvégig nagyszabású, hogy nem felejt el intim maradni.

Nagy valószínűséggel pont ezekből a látszólagos ellentmondásokból kifolyólag lesz a rendező eddigi legmegosztóbb műve. Az ínyencek viszont pont egy ilyen mozi eljövetelére vártak már nagyon régen.”