Fellegajtó a lakótelepen – így festett mennyezetet egy iskola közössége Újpesten

2022. október 26. 08:31

„Nem tolakodó, nem hivalkodó, inkább hívogató.” Régi templomokat felidéző kazettás mennyezet készült egy újpesti, lakótelepi iskolában. Az egyedülálló alkotás életeket, sorsokat idéz meg, miközben közösséggé kovácsolta az érintetteket. Riportunk!

2022. október 26. 08:31
null
Szilvay Gergely
Szilvay Gergely

Izgalmas látvány fogadott az újpesti Benkő István Református Általános Iskola és Gimnáziumba lépvén, amikor szeptember egyik reggelén beléptem a panelházak közt meghúzódó kockaépületbe. Az intézmény diákjainak és tanárainak ráadásul ezentúl minden nap részük lesz az élményben: mintha egy református templomban lennének,

Az alkotást kedden adták át Balog Zoltán református püspök jelenlétében.

„A 2010-es évek közepétől elkezdtem azon gondolkodni, hogy ha én igazgató lennék, akkor ezt a felületet biztos, hogy megváltoztatnám, de fogalmam nem volt, hogy miként. Közben igazgató lettem. 2019 nyarán a nyárádszentmártoni unitárius templomban ültem, és néztem a kazettás mennyezetet. Csend volt, békesség, magam voltam. Gondolataim valahogy folyamatosan az iskola körül jártak, ami furcsa volt, mert épp kipihenni, feledni mentem haza kicsit a fárasztó tanévet, az iskolát. »Meg kell tanulni vágyakozni azután, ami a miénk«, jutott eszembe Simone Weil mondata. Itt született meg a gondolat, hogy ilyen mennyezetet szeretnék az iskolában – meséli Madarász Levente, a Benkő igazgatója.

A kazettás mennyezet összesen 719 kazettából áll,

és 146 diák festette őket Pilaú Ildikó tanárnő vezetésével – aki ő maga több mint háromszáz kazettát festett.

A művészeti alkotás programja két részre osztható: az egyik felét az említett, már létező templomi kazettásmennyezetek egyes kazettái ihlették, a másik fele viszont teljesen új: ez a Biblia Pauperum, a szegények Bibliája, más néven Képes Biblia.

Pilaú Ildikó és Madarász Levente

 

A Biblia Pauperum azonban teljesen eredeti kazetta-sorozat, mivel a „szegények Bibliája” a katolikus hagyományból származik – a bibliai üdvtörténetet jeleníti meg képileg.

A 13. századtól feltűnő tematika a középkor legnépszerűbb könyvei közé tartozott.

Ezt kellett úgy kialakítani, hogy az megfeleljen a református szimbolikus hagyományoknak. Először realista irányba indult az egész sorozatot festő tanárnő, és az igazgatóval való együtt gondolkodás, viták, megtorpanások és nekilendülések után aztán idővel fogást talált rajta, és sikerült egy stilizáltabb, jelzésszerűbb és a kazettás mennyezetek esztétikai világát jobban adaptáló stílust kialakítani.

Mint az igazgató meséi:

Sanyi bácsi, a portás rengeteget segített, mivel amúgy szobafestő volt.

Ő javasolta, hogy visszafogott meleg színek legyenek az alapozások, kikeverte a festéket, majd majdnem az összes kazettát lealapozta. Már nagyon várta, hogy elkészüljön a munka, és elejétől kezdve mosolyogva bólogatott, hogy ez nagyon szép lesz.

Idén búcsúztatták el az egész iskola jelenlétében, vastaps közepette könnyezett és búcsúzott el: rá két hétre elhunyt, sajnos nem élhette meg a mennyezet elkészültét. Ő akkor már tudta, hogy halálos beteg, de mint kiderült, senkinek nem árulta el, még a közvetlen családtagjai sem tudtak róla.

„Végig ott volt velünk az öreg!” – mondja Madarász Levente. Hozzáteszi: a gyerekek be-be szökdöstek a Covid alatt, hogy fessenek, pedig elvileg nem lehetett volna. Szülők is becsalinkáztak, amikor nem figyelt a portás, hogy megnézzék, mi készül.

 

„Én négy kazettát festettem, ebből kettőt közösen a barátnőmmel. A tanárnő behozott néhány kazettás mennyezetről készült másolatot, amik más falvakban voltak, és azokat átdolgoztuk a saját stílusunkban. Nagyon szerettem, mert jól esett az órák között a festés, és kikapcsolt” – mondja Hanna. „Nagyon tetszik az egész, mert első óta ide járok, és most sokkal hangulatosabb az iskola. Jó tudni, hogy amikor egyszer visszajövök, talán itt lesz a munkám.”

„Én is festettem egy jó pár kazettát és óralapot, főleg virágmotívumok vannak rajta. Jó kikapcsolódás volt, főleg ez motivált. Itt is festettem, az iskolában, és haza is tudtam vinni. Van olyan darab, amin egy évig dolgoztam” – mondja Fruzsina.

Volt egy kárpátaljai lány, saját szülőfalujába tért haza és az ottani templom egyik motívumát festette rá egy kazettára;

s volt olyan is, hogy a nagyszülők lakóhelyének templomából hozott kazettafényképből dolgozott. Volt, aki először megfestette a darabot, aztán a családjával elmentek és megnézték az eredetit is. A kazettákra ráírták a származási hely és a készítő nevét. Pilaú Ildikó hozzáteszi: a dédnagyapja kézdikiskászoni, és ugyan ott nincs kazettás mennyezet, de az egyik kazettára ráírta a falu nevét, így dedikálva azt a dédapja emlékének.

De Madarász Leventének is van egy erős története:

„Felnéztem az egyik kazettára, és rá volt írva, hogy Kálnok, mely egy Sepsiszentgyörgy melletti kis falu. Megdöbbentem. 1993-ban az erdélyi Maroskeresztúron éltem édesanyámmal. Júniusban az érettségi után osztálykirándulásra mentem a többiekkel, de a második napon hazaindultam, mert nagyon nyugtalan voltam. Akkor már hónapok óta nem kaptunk hírt apámról, aki Pomázon, ’Magyarban’ dolgozott kőművesként. Hazaértem és délután megtudtuk, hogy édesapám egy hónapja meghalt, másnap eltemetik. A gyász közepette összeszedtem az otthon lévő utolsó 2400 forintot és elindultam érte. Akkoriban úgy engedtek át a határon, hogy ahány napot Magyarországon akartál tölteni, annyi ezer forintod kellett legyen. Három nap múlva elindultam haza a hamvaival egy óriási urnában, amit egy CBA-s zacskóba tettem. A buszon egész úton azon agyaltam, mit fogok mondani a határon. A határőr megkérdezte, miért a negyedik nap elején jövök haza, ha csak 2300 forinttal utaztam ki. Megszólalni se tudtam. Hosszan nézett rám. Felkészültem, hogy leszállítanak. Elnevette magát és legyintett, megúsztam.

A temetés után úgy éreztem, most kiszakadhat belőlem minden, ha elmegyek otthonról pár napra. Az akkori barátnőm szülei meghívtak Kálnokra. Megérkeztem, lobogott a tűz, délután volt, Éva néni várt egy üveg pálinkával, és végre úgy éreztem, most lehet zokogni. Aztán arra lettem figyelmes, hogy valaki a hátam mögött halálra váltan jajgat. Besiettem a házba, ahol a takarítónő mosott fel, megrázta az áram, és már épp dagadt fel a nyelve, nyelte volna le, de felrúgva a vizes felmosót, nem hagytam megfulladni. Másnap kaptam egy zsák cigarettát, mert az egész falu a szentgyörgyi dohánygyárban dolgozott. Azt hiszem, ekkor tanultam meg, hogy nekem másokkal kellene foglalkoznom, nem a saját nyavalyáimmal. A kálnoki templomban viszont nem voltam – azóta sem. Egyszer visszamegyek oda” – meséli mosolyogva.

 

Üzenetpalack is lesz elhelyezve a mennyezetben a jövő számára, amiben benne lesz a listája azoknak az ötleteknek, amelyeket a diákok összeírtak arról, hogy mit kellene a palackba tenni – annyi jó ötlet született ugyanis, hogy mindet nem lehetett megvalósítani.

Igaz, a palackot rejtő kazettára 2021 lett festve, mert eredetileg akkor adták volna át azt a mennyezetszakaszt, csak utána találták ki, hogy a teljes aulát bekazettásítják.

S van egy kazetta, amin kicsi ajtó van

– a templomokban régen ugyanis volt egy „fellegajtó”, amely a menny és a föld közötti átjárást szimbolizálja valamelyik sarokkazettán (innen a népdalból ismert szókapcsolat: „fellegajtó nyitogató”).

Eredetileg csak a mennyezetet akarták lefedni, de végül spontán módon közösségi erőfeszítés lett az ötletből, mivel egyre több diákot vontak be – és nem tudtak annyit bevonni, ahányan csatlakozni szerettek volna. Így aztán a Benkő kazettás mennyezete egy évfolyamokon átívelő, tanárokat és diákokat is bevonó, nagy közösségi alkotás. Sőt, még most is festik a lépcsőkorlátot.

Az iskolaközösség annyira belejött a munkába, hogy azóta megfestették az iskola címerét és a 64 vármegyét is.

Utóbbit eredetileg az egyik Trianon-emléknapra készítették, de végső helye az ebédlőben lesz. A Biblia Pauperum egyes darabjaiból pedig memóriakártyát fognak készíteni. Madarász Levente igazgató azt szeretné, ha minden egyes benkős diák minimum ennek a 96 kazettának a történetét, vagyis a teljes üdvtörténetet magával vihetné.

A tanárnő és az igazgató úgy értékeli az elkészült művet: „az egész nem tolakodó, nem hivalkodó, inkább hívogató. Sokan elmennek alatta úgy, hogy észre sem veszik, aztán mikor másodszor-harmadszor mennek el alatta, akkor néznek fel, és döbbennek rá, mi van a fejük felett.”

Hogy aztán a jövő művészettörténészei vajon miként értékelik majd az unikális alkotást, arra az igazgató annyit mond: „ez nem egy templom, nem egy múzeum, ez a Benkő, a világ közepe.”

 

„Az ég mennyezeti szépen kijelenti kezének munkáit”
Balog Zoltán református püspök

Titokzatos alkotások ezek. Az oltárképektől elidegenedett, hófehér református templomfalak között felnőtt, de színekre, mintákra, képekre vágyó hívő népi festők munkái. Ősi kulturkincsek, sajátos varázsuk van. A magyar református templomok több évszázados festett mennyezetkazettáival találkozni olyan élmény, mely inspirációvá válhat a 21. században is. Ilyen találkozás gyümölcse a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium közösségi terébe varázsolt kazettás mennyezet. A harmónia, a szépség, melyet áraszt a tér, nem egyszerűen a múlt iránti tiszteletből, a hagyományok alázatos őrzéséből fakad. Hanem abból a szándékból, hogy a hétköznapok részévé tehetünk egy szakrális térből átemelt díszítőművészeti hagyományt. Olyan szimbólumokat, amiket a templomok plafonjára festettek egykor, s melyekkel közelebb hozták a mennyet a földhöz. Annak idején nem festőiskolában képzett helyi, vagy környékbeli mesterek festették őket, a lelkükből alkotva meg a formavilágot. Olyan ősképeket hoztak elő, s rendeztek egy lelki, szellemi út programjává, melyek közül jó néhányat a kereszténység előtti magyar életből „mentettek át” saját jelenükbe, s a miénkbe is. Inspiráció, motiváció és egyben orientáció, amit nekünk ajándékoz ez az egyszerre monumentális és otthonos látvány. Magából a Szentlélekből ered. Erőforrás, mely ahhoz adatik, hogy közelíteni tudjuk Jézus isteni és emberi természetét egymáshoz, megérteni az egyiket a ásikból, a kettőt együtt látni. Ahogyan a református iskola mennyezetén elhelyezett szemet gyönyörködtető és égi üzenettel teli négyzetkeretek, úgy a megújult Ráday Házban, a püspöki székhely termeit díszitő eredeti töki festett kazetták is a halandó ember életútjának állomásait, az életúton elérhető lelki és hitbéli növekedést tárják elénk. A különös és változatos motívumok utat engednek lelkünkben annak a belső dinamikának, ami a keresztény örökségünk iránt érzett meghatódást és szeretetet szabadítja fel bennünk. Hála Istennek!

Titokzatos alkotások ezek. Az oltárképektől elidegenedett, hófehér református templomfalak között felnőtt, de színekre, mintákra, képekre vágyó hívő népi festők munkái. Ősi kulturkincsek, sajátos varázsuk van. A magyar református templomok több évszázados festett mennyezetkazettáival találkozni olyan élmény, mely inspirációvá válhat a 21. században is. Ilyen találkozás gyümölcse a Benkő István Református Általános Iskola és Gimnázium közösségi terébe varázsolt kazettás mennyezet. A harmónia, a szépség, melyet áraszt a tér, nem egyszerűen a múlt iránti tiszteletből, a hagyományok alázatos őrzéséből fakad. Hanem abból a szándékból, hogy a hétköznapok részévé tehetünk egy szakrális térből átemelt díszítőművészeti hagyományt. Olyan szimbólumokat, amiket a templomok plafonjára festettek egykor, s melyekkel közelebb hozták a mennyet a földhöz. Annak idején nem festőiskolában képzett helyi, vagy környékbeli mesterek festették őket, a lelkükből alkotva meg a formavilágot. Olyan ősképeket hoztak elő, s rendeztek egy lelki, szellemi út programjává, melyek közül jó néhányat a kereszténység előtti magyar életből „mentettek át” saját jelenükbe, s a miénkbe is. Inspiráció, motiváció és egyben orientáció, amit nekünk ajándékoz ez az egyszerre monumentális és otthonos látvány. Magából a Szentlélekből ered. Erőforrás, mely ahhoz adatik, hogy közelíteni tudjuk Jézus isteni és emberi természetét egymáshoz, megérteni az egyiket a ásikból, a kettőt együtt látni. Ahogyan a református iskola mennyezetén elhelyezett szemet gyönyörködtető és égi üzenettel teli négyzetkeretek, úgy a megújult Ráday Házban, a püspöki székhely termeit díszitő eredeti töki festett kazetták is a halandó ember életútjának állomásait, az életúton elérhető lelki és hitbéli növekedést tárják elénk. A különös és változatos motívumok utat engednek lelkünkben annak a belső dinamikának, ami a keresztény örökségünk iránt érzett meghatódást és szeretetet szabadítja fel bennünk. Hála Istennek!

Kazettás mennyezetek a Kárpát-medencében
A festett kazettás famennyezetek a reneszánsz idején jelennek meg Magyarországon, leginkább templomokban, de főúri udvarokban vagy épp városházákon is. Ma több ilyen művészeti alkotás található a Kárpát-medencében, mint egész Európában összesen. Mátyás visegrádi palotájában már volt „faragott-aranyozott rozettákkal ékes reneszánsz famennyezet”, ahogy Budán is, s ezek „az itáliai quattrocento kazettás mennyezeteinek méltó párdarabjai lehettek” – írja  Mikó Árpád és Szentkirályi Miklós az egy 1987-es tanulmányban. Hozzáteszik, hogy a stílus a Jagelló-korban terjed el az országban. Az 1490-es években készülhetett az esztergomi érseki palota nagytermének mennyezete, Bártfa városa pedig a városházán csináltatott egy kazettás famennyezetet, 1508-ban. A Kárpát-medencén belül viszont főleg a mai határokon túl találhatóak így díszített templomok, a középkorban az ország középső részén ugyanis nem terjedt el a kazettás famennyezet. A két legrégebbi Erdélyben, a Kis-Küküllő mentén a gógánváraljai református (1503-1520) és az ádámosi unitárius templom mennyezete – utóbbin van évszám is: 1526. Sajnos a gógánváraljai középkori templomot a 20. század elején lebontották és újat építettek, a kazettás mennyezet múzeumba került. Kalotaszegen a legtöbb kazettás mennyezetet a 18. században élt Umling Lőrinc és fia készítette, de ismert mester volt Gyalui Asztalos János is. Gógánváralja, Ádámos és Kalotaszeg kazettái fel is tűnnek az újpesti Benkőben, számtalan más falu ékességei mellett. Az ilyen alkotásokról Az Ég Mennyezeti című honlapon olvashat.

A festett kazettás famennyezetek a reneszánsz idején jelennek meg Magyarországon, leginkább templomokban, de főúri udvarokban vagy épp városházákon is. Ma több ilyen művészeti alkotás található a Kárpát-medencében, mint egész Európában összesen. Mátyás visegrádi palotájában már volt „faragott-aranyozott rozettákkal ékes reneszánsz famennyezet”, ahogy Budán is, s ezek „az itáliai quattrocento kazettás mennyezeteinek méltó párdarabjai lehettek” – írja A Kárpát-medencén belül viszont főleg a mai határokon túl találhatóak így díszített templomok, a középkorban az ország középső részén ugyanis nem terjedt el a kazettás famennyezet. A két legrégebbi Erdélyben, a Kis-Küküllő mentén a gógánváraljai református (1503-1520) és az ádámosi unitárius templom mennyezete – utóbbin van évszám is: 1526. Sajnos a gógánváraljai középkori templomot a 20. század elején lebontották és újat építettek, a kazettás mennyezet múzeumba került. Kalotaszegen a legtöbb kazettás mennyezetet a 18. században élt Umling Lőrinc és fia készítette, de ismert mester volt Gyalui Asztalos János is. Gógánváralja, Ádámos és Kalotaszeg kazettái fel is tűnnek az újpesti Benkőben, számtalan más falu ékességei mellett. Az ilyen alkotásokról című honlapon olvashat.

Fotók: Ficsor Márton

Összesen 32 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Fontányi
2022. október 26. 23:20
Igazán kellemes környezet, igazi tanárokkal. Büszkén mondhatom, hogy a lányom festett néhány kazettát. Évek múlva is jó érzéssel emlékszünk majd erre az iskolára, ahová jó bemenni minden szempontból. Áldás Békesség!
nihilistgirl
2022. október 26. 14:49
Ne felejtkezzünk meg az iskolaigazgatóról, Madarász Leventéről se, aki ezt az egeszet elgondolta és véghez is vitte. Jó igazgató nélkül nincs jó tanintézmény!
budapesti
2022. október 26. 14:28
Nem tudom, hogy élőben is ilyen szép-e, de ezeken a mellékelt fotókon valami egészen gyönyörű.
Ekaloz
2022. október 26. 13:57
Fantasztikus ötlet, fantasztikus összefogás mind a tanárok, mind a diákok részéről. Öröm, hogy egy szürke panel iskolából évek alatt egy hívogató intézmény lett azok számára is, akik csak a külsejét látják. Köszönöm, hogy részesei lehetünk ennek a fejlődésnek, előremutató iránynak. Szerencsésnek mondhatom magunkat, hogy belülről is ismerjük, részesei lehetünk ennek a közösségnek. A Benkő Refi több, mint egy iskola.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!