F1, vikingek és a világ csodái – a hónap legérdekesebb családi társasjátékai

Nyitókép: Böjtös Gábor

Elnézést kérek mindazoktól, akiket esetleg a Lacerda-játékokkal nemrégiben elriasztottam, hiszen valóban nem kezdő társasokról van szó, de kimondottan kíváncsi voltam, milyen reakciót váltanak ki a kifejezetten nehéz, komoly gondolkodást igénylő, emellett nagyon tematikus euró játékok, amikhez még a gamerek is óvatosan nyúlnak. Ezúttal azonban nem ilyeneket hoztam, hanem mindenféle újdonságot, amikhez akár az egész családdal, vagy éppen a barátokkal, esetleg egyedül is le lehet ülni. Igen, bár a megnevezésben is ott van, hogy társasjáték, manapság, főleg a COVID után, már 

teljesítsünk bizonyos célokat, pontmennyiséget. De nézzük, hogy a számos kiadó és stílus uralta hazai kínálat milyen tagokkal bővült az elmúlt egy hónapban, avagy melyekre volt érdemes igazán odafigyelni.

Kifejezetten jópofa ötletet és témát dolgoz fel a könnyed és családi, de gamer körökben is elismert, a matematika és a bankszektor felől érkező Reiner Knizia (Eldorádó legendája, Medici, My City) új játéka, melynél a játékosok a saját hangyakolóniájukat igyekeznek egyre több területet szerezve minél nagyobbá és erősebbé tenni. A játékmenet egy ügyes roll & write mechanikát alkalmaz, aminél a két, egymással szemben elhelyezkedő játékos kockákkal dob, felfordítja a soron következő lapkát, majd ezek akcióit használja fel.

A roll & write lényege, hogy a kockákkal dobott lehetőségeket a játékterületen, letörölhető filctollakkal írjuk be, sőt a lapkákkal még ugye a flip & write műfaj is beköszön, csak ezúttal nem kártyákat használunk. Nagyjából kiegyensúlyozott a küzdelem, mindenki építheti a saját kis hangyabirodalmát, ráadásul nem is drága játékról van szó, 

miközben látványvilága inkább funkcionális, mintsem emlékezetes, de a témához így is illik.

Kifejezetten mutatós viszont a vikingek, avagy skandinávok felfedező portyázásait bemutató, a viking korszakban (8-11. század) játszódó Knarr, mely kevésbé ismert alkotók gyermeke, de nem kevésbé izgalmas és változatos. A lényeg, hogy a játékosok vikingeket toboroznak a kártyák képében, amiket egyesével kijátszva különböző javakat szereznek, majd ha már kellő legénység áll rendelkezésre, hajóra szállva hódíthatják meg a világot, ismételten jutalmakat és akár ereklyéket is begyűjtve.  

A részben szettgyűjtős, kifejezetten könnyű, családi kártyajáték a témához is jól nyúl, emellett kimondottan mutatós az illusztrációkkal, díszítésekkel és színhasználattal. Bár némileg a szerencse is közrejátszik benne, a gyűjthető toborzásjelzőkkel ezt is kiválthatjuk, hogy az élmény maximális legyen egy nagyjából 30 perces játékhoz, ami két nagyobb társasjáték között ideális átvezető lehet.  

Magyar asztalra magyar játék, szoktam volt mondani, és ez Hajnóczy Soma fejlesztésénél különösen igaz, elvégre a Fröccs után a hazai alkotó egy igazán szép és izgalmas társassal lepte meg a közönséget. Bár a nagyon népszerű, a Stonemaier Gamesnél megjelent, idehaza a Delta Vision gondozásában magyarul is elérhető Viticulture az egyik legnépszerűbb játék a témában, 

ahol 9 akciólapka képességeit alkalmazva, valamint azokról a szőlőt begyűjtve készíthetik el a játékosok a saját borukat, amit aztán a mindenki számára elérhető rendeléskártyákkal adhatnak el.

Bár a séma hasonló, a megvalósítás mégis más, ráadásul a szép kis szőlőfürtökkel, hordókkal és palackokkal, a látványos illusztrációkkal a Dűlőre jutunk asztalképe is nagyszerű. Volt az utóbbi időszakban más próbálkozás is, de az egyszemélyes móddal is rendelkező társas szerintem bárkinek nyugodtan ajánlható, emellett néhány extra játékelemmel (kitüntetések és haladó változat) újra fel lehet dobni, ha már annyiszor került asztalra, hogy kívülről fújjuk.  

A kifejezetten népszerű, nem mellesleg nagyon igényes és izgalmas, témájának a túrázást és nemzeti parkokat választó Parks és Trails alkotója, Henry Audubon, ezúttal egy lovecrafti játékkal rukkolt elő, bár 

Itt a játékosok kultistákat alakítanak, akiknek a célja a nagy Kozmopolip megidézése, akit szintén egy kilenc lapkából álló terepen mozgathatunk, mindig azt a hatást aktiválva, ami az érkezési lapkához tartozik, így nyersanyagot és kártyákat gyűjtve. Ezeket persze más nyersanyagba és kártyalapokba forgathatjuk vissza, hogy ügyes kombinálással csápokat gyűjtsünk be, amikből, ha valakinek sikerül 8-at összeszedni, az elhozza a játék végét.

Ezúttal is van egyszemélyes mód, de persze a többjátékos élmény az igazi, főleg, hogy minél többen ülünk az asztalnál, annál kiszámíthatatlanabb, hogy mi fog történni, következő lépésnek mit kell választanunk. A dizájn remek, az illusztrációk nagyon jól néznek ki, a kozmopolip a csápjaival pedig különösen telitalálat, tartani vagy félni persze egyáltalán nem lehet tőle, így kevésbé rémisztő, mint nagyobb testvére, Cthulhu. Ajánlott játék a stílus és a téma kedvelőinek, de ez már egy kicsit több időt – akár egy-másfél órát – és gondolkodást igénylő társas.

Az elmúlt évek néhány nagy meglepetését az a brazil MeepleBR adta ki, melynél a Brazil Birodalom is megjelent, ami pedig annak a Zé Mendesnek a játéka, aki A világ csodáit is fejlesztette, szintén a MeepleBR-nak. A feladat azonban most valamivel egyszerűbb, hiszen nem egy komolyan felépített brazil birodalmat kell összetákolni, hanem ókori vezetők képében, poliominókat a saját területre pakolva és így célokat teljesítve építhetjük meg a világ legnagyobb csodáit, mint például a Colosseumot, a Machu Picchut vagy éppen a Parthenónt.

Persze van haladó változat és egyszemélyes mód, de a nagyjából egy órát felemésztő és igénylő A világ csodái önmagában is működőképes, kellemes kikapcsolódás az építkezéssel egybekötött nyersanyag-gyűjtéssel és populáció-növeléssel. Bár a játékterület a lapkákkal azért nem túl látványos a paszteles színekkel, 

a játékosok tábláin. Mivel akár öten is játszható, akár egy teljes család is jól mulathat vele, emellett még történelmet is tanulhatnak a gyerekek, ha hajlandók vagyunk kicsit mesélni a különböző épületek történetéről (amit röviden a játékszabály oldalain is elolvashatunk).

Extra ráadás, mert bár nem teljesen új játék, “csak egy kiegészítő”, az Esőfutam ahhoz a Heat: Padlógázhoz érkezett, amely a tavalyi év egyik legjobb, magyarul is megjelent társasjátéka volt. És hogy miért volt annyira jó? Nos, egyfelől a kanyarokkal, a motor melegedésével és a sebességváltóval egy olyan kombinációt alkotott a versenyes kártyajátékon belül, hogy 

– legalábbis könnyed társasjátékkal – ahhoz, ami ténylegesen a F1. Ezt most sikerült megfejelni a korábbi négy versenyhelyszín mellé két továbbival, ami Japán és Mexikó, sőt a kiegészítővel egy extra játékos is helyet kap az asztalnál, ezzel hétre növelve a játékosszámot, miközben új szponzorok is megjelentek. Már persze a vízátfolyások és sikánok mellett, amik további mélységgel és újabb taktikai lépésekkel látják el az egyébként is remek és változatos alapjátékot.

Mivel a Heat: Padlógáz eleve számos lehetőséget kínál, a gépek barkácsolásától kezdve az időjárási hatásokon és útviszonyokon át a bajnokságokig, nem is kérdéses, hogy nagyon tartalmas és változatos társasról van szó, amihez jóformán kötelező beszerezni az Esőfutamot a további extrákért. Ha valaki versenyben gondolkozik, szereti a F1-et, ez a játék mindenképpen ajánlott, akár a családdal, akár baráti társasággal, akár egyedül ülne le mellé. A látványa egészen kiváló a kis járgányokkal és a szép illusztrációkkal, a játékmenete pedig az egyik legélvezetesebb, ami versenyként valaha napvilágot látott.

Ezek voltak tehát a hónap legérdekesebb játékai, amikkel megéri foglalkozni, a következő hónap pedig még izgalmasabbnak ígérkezik, hiszen végre a többi kiadó is ébredezik téli álmából, avagy jön egy rakás családi és gamer stratégia, amivel megéri foglalkozni. Sőt, a The Witcher: Óvilág is megérkezett végre magyarul, ami természetesen saját cikket érdemel a világ egyik legjobb fantasy kaland-szerepjátéka után.