Gazdasági álhírt népszerűsített az Index

A tényektől is független lényeglátás

„A GDP növekedés kapcsán sokszor elhangzik, hogy az a lényeg, hogy folyamatosan meghaladjuk a nyugat-európai növekedés ütemét, mert így zárkózhatunk fel. Ez valóban így is van, hiszen ha tartósan magasabb növekedést produkálunk hozzájuk képest, akkor előbb-utóbb utolérjük őket, legfeljebb az időtáv a kérdés” – kezdi a blog a fejtegetést.

„A GDP adatokat - beleértve a növekedési ütemet is - minden ország a nemzeti fizetőeszközében publikálja. Így a magyar adatot úgy kell értelmeznünk, hogy a nemzetgazdaságunk forintban kifejezve 2019-ben 4,9%-kal több értéket állított elő, mint 2018-ban. A szomszédos Szlovákia eközben alig 1,9%-kal, Csehország pedig 1,7%-kal bővült. Micsoda siker ez, gondolhatnánk. A Pannon Tigris az élre ugrott. De várjunk egy percet. 2018. utolsó munkanapján, december 28-án 1 euróért 321,51 forintot kellett adnunk, míg 2019 december 31-én ugyanezért már 330,52 forintot. 2019-ben tehát 2,8%-kal értékelődött le a forint az euróhoz képest” – folytatják, hogy következtetésként megfogalmazzák: „azaz amíg mi az eurót használó Nyugat-Európát üldözzük, addig a felzárkózás nevű játékot euróban játsszák. Azaz hiába nőtt a magyar GDP forintban kifejezve 4,9%-ot, euróban ez valójában csak 1,96%-ot jelent, köszönhetően a forint értékvesztésének.”

Így számolták ki az Index címlapján megjelenő cikkben, hogy a magyar gazdaság alig nőtt 2019-ben, alternatív valóságba kalauzolva a hírek közé rejtett álhírekkel megtévesztett olvasót (tévesen, mert ahogy alább bemutatjuk, az árfolyamváltozás nem befolyásolja a GDP növekedési számát). 

„ha pedig vetünk egy pillantást a csehekre, akik alig 1,7%-kal vánszorogtak tavaly, akkor azt láthatjuk, hogy a cseh korona 2019-ben a forinttal ellentétben felértékelődött az euróhoz képest 1,4%-kal. Azaz euróban számolva a cseh gazdaság valójában 3,1%-kal bővült.” 

Ezekből az adatokból a blog pedig már a magyar gazdasági felzárkózásra nézve is megfogalmaz állításokat (szintén tévesen, mert a gazdasági fejlettséget egy teljesen más mutatóval, a vásárlóerő-paritáson mért GDP-vel szokás vizsgálni, de ne szaladjunk ennyire előre).

A kommentelők sem veszik be

A bravúros álhírgyártást a blog kommentelői sem díjazták. 

 „A gdp természetesen kifejezhető dollárban, euróban, bitcoinban, fabatkában, bármiben, de nemzetközi összevetésre a vásárlóerő-paritáson számított értéket használják, ami nem függ a napi árfolyamtól” – mutatott rá egy kommentelő, hogy a blog szerzője tájékozatlansága miatt olyan kérdéssel foglalkozik, amely a statisztikai gyakorlatban évtizedek óta megoldott.

A GDP-adatnak nincs köze az árfolyamhoz

A Makronóm megkérdezte a Központi Statisztikai Hivatalt is, ahol az Indexen szereplő bloggerrel ellentétben nem egyedül egy óra alatt, hanem több tucat szakértővel, több hetes-hónapos folyamatban, nemzetközi elveknek megfelelően számítják ki a magyar gazdaság növekedését.

A KSH hangsúlyozta, hogy a bruttó hazai termék (GDP), egy ország adott idő alatti gazdasági termelésének a mérőszáma, amelynek számítása nemzetközi (ENSZ, OECD, IMF, Világbank, Eurostat) statisztikai módszertan alapján történik – azaz nincs tér arra, hogy egy ország „trükközzön” és eltérjen a nemzetközileg bevett módszertantól.

„A GDP volumenindexének számítása leegyszerűsítve az alábbiak szerint történik: először az adott ország nemzeti valutájában (Magyarország esetében értelemszerűen forintban) meghatározásra kerül a GDP folyó áras értéke, majd az adott időszakban bekövetkezett árváltozásokat kiszűrve az összehasonlító áras értéke, szintén nemzeti valutában.” 

Ezt követően a két időszak GDP-értékeit egymáshoz mérik: „az összehasonlító árakon számított adatok egymáshoz viszonyításával képződik a volumenindex, amely azt mutatja meg, hogy az adott időszakban, változatlan árakon számolva mennyivel változott (nőtt vagy csökkent) az adott ország bruttó hazai termékének volumene. Ezen volumenindexek országok közötti összevetése azt fejezi ki, hogy az egyik országban a másikhoz képest lassabb vagy gyorsabb a gazdasági növekedés az adott időszakban” – fogalmaz a KSH. 

Ez azt jelenti, hogy a GDP-növekedést úgy számítják ki, mintha nem nőttek volna az árak, mintha nem lett volna infláció. Nevezik ezt reál (és nem pedig nominális) GDP-növekedésnek is a köznyelvben.

„Az egyes gazdaságok bruttó hazai termékének adott évi volumenindexei – amely 2019. évre vonatkozóan hazánk esetében 4,9 százalék, míg Szlovákia és Csehország esetében rendre, 1,9 és 1,7 százalék – az árak változásától megtisztított mutatószámok, így a növekedési ütemek tekintetében összehasonlíthatóak, az árfolyam változás nem befolyásolja a volumenben mért növekedést. A belföldön megtermelt jövedelmek reálértéke tekintetében hasonló különbség adódik az adott országok között, hiszen az így keletkezett jövedelmek elköltésük során az adott országokban ennyivel érnek többet” – emelik ki, hogy a GDP számításakor az árfolyamok változásainak hatását kiszűrik az adatból. 

Jelen adatok szerint Magyarországon több mint kétszeres ütemben nőtt a gazdaság által előállított termékek és szolgáltatások volumene, azaz mennyisége egy év alatt (nem pedig a termelés értéke, hiszen azt az árváltozások alakítják).

„Ha tehát valóban az a cél, hogy utolérjük a hanyatló Nyugatot, akkor nem elegendő, ha fényes győzelmi jelentéseket harsogunk a forint alapú növekedési számokkal, miközben a forint lassan, de biztosan csúszik lefelé a lejtőn” – írják az Index által szemlézett blogon, szakmai nézőpontból teljes mértékben értelmezhetetlen módon.

A fejlettség összevetése a vásárlóerő paritáson mért GDP-vel történik

A blogger téves számításai alapján tévesen következtet a magyar gazdasági felzárkózás folyamataira, ugyanis az egyes országok gazdasági fejlettségének összevetését a fentiek helyett a vásárlóerő-paritáson mért adatokkal lehet megtenni: „az országok egymáshoz viszonyított gazdasági fejlettségét, az ebben történt változásokat a vásárlóerő-paritáson történő számításokkal lehet mérni, vizsgálni, elemezni. A vásárlóerő-paritás területi árindexet jelent, amely az egyes termékek és szolgáltatások szintjén az országok adott termékre vagy szolgáltatásra jellemző, nemzeti valutában kifejezett árainak egymáshoz való arányát fejezi ki, a termékek és szolgáltatások adott körében. Segítségével a nemzeti valutákban kifejezett bruttó hazai terméket, vagy annak belső felhasználási aggregátumait elosztva azonos árszínvonalon mért, és azonos valutában kifejezett volumeneket kapunk az egyes országok között végzett összehasonlítás számára. Így válik lehetővé az egyes országok árszínvonalának és gazdasági fejlettségének egy adott időpontra (évre) történő összehasonlítása, az adott időpontra vonatkozó fejlettségi rangsor összeállítása. Ezen rangsorok időbeli összehasonlítása pedig megmutatja, hogy egy-egy ország felzárkózó vagy leszakadó szakaszban van-e az átlaghoz vagy bármelyik másik országhoz képest” – fogalmaz a Központi Statisztikai Hivatal.

Az előző évi árak alapján számított volumenindex (a 4,9 százalékos magyar 2019-es GDP-növekedés) közvetlenül tehát nem is vethető össze a vásárlóerő-paritáson mért növekedéssel, mert utóbbit, a vásárlóerő-paritásos GDP-t a hazai árszínvonal-változás mellett az európai árszínvonal változása és a forint/euró árfolyam alakulása is befolyásolja. Ezen tényezők közül egy nagy árfolyamváltozás jelentős mértékben csökkentheti azokat a növekedési mutatókat, melyeket euróban „denominálva” számolunk, köztük a vásárlóerő-paritáson számított mutatót is. 

a számítások elvégzéséhez minden ország megfelelő adata szükséges. Magyarország az Eurostat által vezetett összehasonlításban (Európai Összehasonlítási Program, ECP) vesz részt, ami azt jelenti, hogy alapadatokat szolgáltat az Eurostat számára, aki elvégzi a számításokat, és közzéteszi az eredményeket. Ezek a számítások mindig éves szinten történnek. A legutóbbi, 2018-ra vonatkozó számítások eredményeit 2019. december 13-án publikálta az Eurostat és december 16-án a KSH is (a publikáció az alábbi linken elérhető). 

Magyarországon ez a mennyiség (volumen) nőtt nagyobb mértékben, mint a többi régiós országban, ami egy tényleges (reál)gazdasági teljesítményt jelez.

Másrészt, hogy ezzel a magyar gazdaság mennyiben képes felzárkózni az uniós fejlettségi szinthez, azt már a vásárlóerő-paritáson mért érték mutatja meg, amelyet jelentősebb késéssel tudunk meg, mert az uniós statisztikai hivatalnak időbe telik a nemzetállami adatok feldolgozása. Annyit viszont láthatunk az adatokból, hogy a magyar gazdaság az egy főre jutó GDP-t vásárlóerő paritáson tekintve közeledett az uniós átlaghoz, visszaelőzve Lengyelországot. 2018-ban az uniós átlag 71 százalékára emelkedett az egy főre számított magyar GDP; 2016-ban és 2017-ben ugyanez 68 százalék volt (vásárlóerő-paritáson számolva).

Ezzel párhuzamosan Lengyelországban a korábbi 68 és 69 százalékról csupán 70-re nőtt a GDP relatív nagysága a többi uniós országéhoz képest. Magyarország 2018-ban Bulgáriát, Romániát, Lettországot, Horvátországot, Görögországot és Lengyelországot előzi meg.

Ebben a cikkünkben is a vásárlóerő-paritásra épülő adatokat használva mutattuk meg, hogy míg 2000-ben egy szlovák négy fős család jövedelme 53,1 százalékkal volt magasabb a magyar családok jövedelménél, ma a szlovák érték 11,2 százalékkal alacsonyabb, mint a magyar, 2010 után a szlovák családok átlagosan már alacsonyabb jövedelműek, mint a magyarok. Ebben az írásban pedig arról volt szó, hogy vásárlóerő-paritás szempontjából egy magyar kamionsofőr bére nagyjából annyit ér, mint egy német hivatásos gépkocsivezető havi bére.

Egyre nagyobb veszély az álhírgyártás

Az álhíreket látszólag (gyakran és hangosan) elítélő portálokon

Emlékezetes, hogy az adatmanipulációi miatt jogerősen elítélt Korrupciókutató Központ egyszemélyes cég – amelyek vezetője Tóth István János az MTA tudományos főmunkatársa, akire elvileg az MTA tudományetikai kódexe vonatkozik – a Közbeszerzési Hatóság jó hírnevét sértette meg a Lényeg című blog cikkéhez hasonló módon megtévesztő érveléssel.

A Lényeg blogon megjelenő statisztika-tagadó cikk, vagy a korrupciókutatók által gyártott hamis statisztikák is arra mutatnak, hogy egyes szereplők már nem véleményeket vagy valós adatok elemzését nyújtják az olvasónak, hanem az alapvető tényeket változtatják meg aktuálpolitikai üzeneteiknek megfelelően.