Már nemcsak a gazdaság a tét, hanem a társadalom egyben tartása

„Ha lehet, még komplexebb és messzebbre ható probléma a gazdasági következmények kezelése. Sok helyen látjuk a javaslatot arra, hogy dolgozzanak távmunkában az emberek a járványveszély alatt, de tudjuk, hogy

Különösen nehéz a helyzete az alacsonyabb jövedelműeknek, hiszen nekik tartalékuk is kevesebb van, miközben a gyárakban, üzemekben sokszor több műszakos munkarendben dolgoznak.

Emellett ott vannak az önfoglalkoztatók, egyéni vállalkozók, kisvállalkozások tömegei, akik sok esetben teljes leállásra kényszerültek. Tévedés tehát azt gondolni, hogy hónapokig elhúzódó ilyen szintű járványkrízis esetén elegendő a klasszikus keresletoldali állami gazdaságélénkítés. Mire a bürokratikus állami gépezet be tudja indítani a gazdaságot (programok elindítása, beszerzések lefolytatása) már késő. Mindemellett ne feledjük, hogy az országok egy részében jelen helyzetben nem a hosszabb átfutású keresletoldali élénkítés az elsődleges cél most, hanem a jövedelemkiesés okozta bizonytalanság miatti zavargások elkerülése. Egy egykori amerikai üzlettársam mondata jut eszembe: „Az emberek egy része itt mindig két péntekre van csődtől.” (sokan heti fizetést kapnak)

Ahogyan a gazdasági élet lassul, a bevételek, jövedelmek elapadnak. A kormányok célja ilyenkor, hogy megtörjék a negatív spirált, amelyhez számos eszközt használhatnak fel. A fontos azonban, hogy nem kell mindet azonnal meglépni. Véleményem szerint nagyobb jelentőséggel bír a kiszámíthatóság, mint rengeteg intézkedés egyszerre történő meghozatala, amelyre egyébként kapacitása sincs az államigazgatásokat. Tehát a kormányoknak úgy kell eljárniuk és kommunikálniuk, hogy előre meghatározzák, mely gazdasági intézkedés mennyi ideig tartó rendkívüli helyzetnél lép életbe. Ennek a kommunikációja elkezdődhet, amint néhány napon belül elkészülnek a válság különböző lefutását becslő modellelőrejelzések. A lényeg az intézkedésben a kiszámíthatóság és fokozatosság.”