Ausztrália régóta erősen védi kritikus infrastruktúráját, de most tovább bővítené stratégiai eszközeinek listáját, megvédve az immateriális eszközöket is a külföldi spekulációktól. Az ausztrál kormány új törvényjavaslata okozott némi kellemetlenséget a legnagyobb multik számára.
Nem új az irány
Ausztrália, az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Kanada az úgynevezett liberális piacgazdaság kapitalizmusmodelljének hagyományos képviselői. Ezt a modellt a piaci kapcsolatok és mechanizmusok dominanciája jellemzi, emellett az állam szerepe viszonylag minimális a társadalmi-gazdasági életben. Legalábbis elvileg, mert a szabadpiac és szabadkereskedelem érdemeit hirdető nemzetek a valóságban nagyon keményen védik a hazai érdekeket és a kritikus fontosságú szektorokat is.
Ausztráliában például a Critical Infrastructure Centre-t (CIC) épp 2017-ben hozták létre a kínai befektetők fokozott érdeklődése miatt (megvették a kínaiak például az ausztrál darwini kikötőt, ami ráébresztette az ausztrál közvéleményt a kérdés fontosságára).
A testület egyfajta felügyeleti szervként működik, amely a stratégiai fontosságú nemzeti eszközök listáját figyeli. Ezt a listát a kormány hagyja jóvá és ha a listán szereplő eszközöket külföldi felvásárlás veszélye fenyegeti, az intézmény akkor közbelép és meghiúsíthatja az ellenséges felvásárlási kísérletet.
Az Egyesült Államokban pedig a Nemzeti Infrastruktúravédelmi Bizottság azonosított kritikusként tizenhat szektort, miközben Kanadában is komoly ellenőrzés alá kerülnek a külföldi befektetések, ahogyan azt korábban írtuk.
A koronaválság alatt ez a gyakorlat egyre inkább terjed a liberális piacgazdaságokban világszerte – hívtuk fel rá a figyelmet.
Nem elég a fizikai tőkét védeni
Az ausztrálok 2018-ban meghozott jogszabálya szerint a kritikus infrastruktúra fogalmához azok a fizikai létesítmények, ellátási láncok, információs technológiák és kommunikációs hálózatok tartoznak, amelyek megsemmisülve vagy hosszabb időn keresztül elérhetetlenné válva jelentősen befolyásolnák a nemzet társadalmi és gazdasági jólétét, illetve Ausztrália nemzeti védelmi képességét. Ez alapján az energiaszektoroktól a tengeri kikötőkig számos területet figyelnek a hatóságok.
De ez nem minden: az utóbbi időben egyre többen hívják fel a figyelmet, hogy a kritikus infrastruktúra fogalma kiszélesedik. Az Australian Strategic Institute szerint például
– ismertette a Verified Market Research.
Ezt hangsúlyozza az ausztrál kormány is, amely új törvényjavaslatának magyarázó dokumentumában kiemeli, hogy a nemzetbiztonság fogalmának fejlődésével a kormányoknak fel kell készülniük az új kockázatok megjelenésére.
A kormány törvénymódosításainak célja a jelenlegi törvényben foglalt védelmi kötelezettségek fokozása és kiterjesztése a kommunikációs szektorra, a pénzügyi szolgáltatásokra, az adattárolásra és feldolgozásra, a védelmi iparra, a felsőoktatásra, a kutatásra, az energetikára, az élelmiszerekre, az egészségügyi és orvosi illetve űrtechnikai infrastruktúrára.
Az új szabályok keretében a kormány szorosan figyelheti a kiemelt szektorokban működő vállalatokat, elvárva, hogy azok jelentsenek be bármilyen gyanús támadást, ideértve a kibertámadást is.
Tegyük hozzá, hogy Oroszországtól Brazíliáig számos ország van, ahol a hatóságok meghatározzák, hogy egy cég mely országban található szerveren tárolhatja az adatokat, például egy pénzügyi cég így csak az országon belül tárolhatja az ügyfelei pénzügyi információit. Az is előfordul, hogy a katonaságnál , közintézményekben tiltják meg a külföldi operációs rendszerek és szoftverek használatát.
Miért is kritikus?
Miközben az utak, kikötők vagy repülőterek esetében egyértelmű, hogy miért is létfontosságú létesítmények, az immateriális eszközök, például az adat kritikus szerepét valamivel nehezebb megérteni.
Giuseppe Porcelli, a Lakebo Group szoftvervállalat vezérigazgatója jól szemlélteti ezen eszközök védelmének fontosságát. A vállalkozó Ausztrália feltörekvő megújuló energiapiacát hozza fel példaként, ami decentralizált és megengedi az ausztrálok számára, hogy a világ minden tájáról vásárolják meg a szükséges eszközöket, infrastruktúrákat – például egy otthoni erőműhöz.
A vezérigazgató szerint ezzel annyi probléma van, hogy a megvásárolható és telepíthető rendszerek esetében nincs átfogó biztonsági szabvány, így az ágazat szereplői csak az ár- és minőség alapján vásárolnak olyan napelemeket, eszközöket, szoftvereket, amelyek az ausztrál partoktól külföldre küldhetnek adatokat.
Porcelli hangsúlyozza, hogy míg egy magánszemély napenergia-adatainak szivárgása látszólag ártalmatlannak tűnhet, a sok kis adat összessége egy makroképet adhat az országról. Egy ország energiaadataihoz való hozzáférést a nemzetközi spekulánsok vagy ellenséges országok befektetői pedig elég jól ki tudnak használni.
Egy másik példa, ami jól szemlélteti a kritikus infrastruktúra fogalmának változását, a Zoom amerikai esete. John Villasenor közgazdászprofesszor számolt be a Brookings Intézet blogján arról, hogy az Egyesült Államokban a távoktatásra és az üzleti tárgyalásokra használt Zoom szinte monopóliummá vált és
Villasenor szerint a Zoomhoz hasonló szolgáltatásokat is kritikus infrastruktúrának kellene tekinteni a jövőben.
A techmultik nem örülnek
A változás azonban nem mindenki számára kedvező. Az új ausztrál törvényjavaslat nem tetszett az óriás techcégeknek, amelyek a „kormányzati beavatkozás” miatt fejtették ki aggodalmukat. Szerintük a kormány sietteti az új szabályok elfogadását.
A Microsoft, a Salesforce és a Cisco egyből panaszt nyújtott be a kormány felé, ennek ellenére minden jel arra utal, hogy egyre több hasonló törvényjavaslatnak lehetünk tanúi a jövőben annak fényében, hogy a patrióta gazdaságpolitika kezd új főárammá válni világszerte.
Nem véletlen, hogy radikálisan növekedhet a védelem alatt álló kritikus infrastruktúra piaci értéke a következő évtizedben – ahogyan azt írtuk a Makronómon.
Ausztrália példája azt is szemlélteti, hogy e változásokra érdemes felkészülni és olyan döntéseket hozni, amelyek a nemzet érdekeit szolgálják, de nem akadályozzák meg az üzleti élet menetét.
Bár a liberális média már a legártalmatlanabb, a kritikus infrastruktúrát védő intézkedéseket is a piacgazdaság módszeres lebontásának tartja, valójában csak annyi történik, hogy a fejlett országok elkezdték kimondani és törvénybe foglalni a hazait védő, korábban is alapvetőnek számító szemléletmódjukat.
A gazdaság átalakulása egyfelől a munkaerőpiac felfordulásával, másfelől a csúcstechnológia, a telekommunikáció, a gyógyszeripar, az oktatás és a bankszektor termelékenységének javulásával jár.
Mutatjuk, mire jutott Putyin ideológusával az amerikai műsorvezető.
Suppan Gergely, a Nemzetgazdasági Minisztérium vezető közgazdásza kijelentette, „gyorsulhat a gazdasági növekedés”.
A statisztikai hivatal ma reggeli előzetes adatai szerint éves alapon 1,7 százalékkal nőtt a magyar GDP, míg negyedéves alapon 0,8 százalékos volt a bővülés ez év első három hónapjában a szezonálisan és naptárhatástól kiigazított adatok alapján. Az elemzői várakozásoknál érdemben kedvezőbbek a számok – véli a Makronóm Intézet elemzője. Az év egészében 2,8 százalékkal növekedhet a gazdaság.
A globális katonai kiadások kilenc egymást követő évben döntöttek rekordot. Tavaly sem volt ez másképp: összesen 2443 milliárd dollárt költöttünk arra, hogy vagy háborúzzunk, vagy felkészüljünk a háborúra.
Újabb és újabb ötletek vetődnek fel, hogy megakadályozzák az évszázad magyar felvásárlási üzletét.
Bár a KSH friss lakáspiaci adatai még nem mutatnak fellendülést, más piaci indikátorok alapján úgy tűnik, hogy áprilisban fordulat következett be a ezen a téren. Az eladó lakások iránti kereslet 22 százalékkal nőtt az egy évvel korábbihoz képest. Emellett az ingatlanpiac az év eddigi legmagasabb tranzakciós száma jött ki a múlt hónapra: 11 200 becsült adásvétel történt áprilisban.
Tanítani lehetne Robert Habeck ügyetlenkedését.
