Ukrajna érdekében Európa magára hagyta a leggyengébbeket

Szomáliában és a környező régióban (Kenya, Etiópia) az utóbbi évtizedek legbrutálisabb éhínsége tombol. Az elmúlt 40 esztendő legsúlyosabb aszálya már harmadik éve tart, az élelmezési válság pedig akkora, amekkorára nagyon ritkán volt példa még Afrika szomorú éhínség-történetében is. Becslések szerint ezekben a hetekben tízezrek fognak éhen halni. Ennyire súlyos helyzet utoljára 2011-ben alakult ki, amikor 250 ezer ember halt meg az éhínség következtében, az áldozatok fele pedig kisgyerek volt.

Több mint 300 millió ember várja a segítséget a világ legszegényebb és leginkább konfliktusokkal sújtott régióiban. A segélyszervezetek kétségbeesetten próbálkoznak az adományok gyűjtésével, azok mennyisége azonban nem akarja elérni azt a szintet, amellyel hatékonyan lehetne segíteni. Miért? 

Mert Európa eddigi legnagyobb segélyező országaiban a donorrendszert megváltoztatta a háború. Ez nem mást jelent, minthogy

Ami jó az egyiknek, csapás a másiknak. A segélyszervezetek éppen arra próbálják felhívni a figyelmet, hogy az eltérített segélyösszegek a legjobban kiszolgáltatottabbakat sodorja a teljes kilátástalanságba. Azokat, akik valóban a nyugati világtól függenek az alapvető élelmezés, egészségügyi ellátás és oktatás területén. 

Szíria, Etiópia, Venezuela és a Kongói Demokratikus Köztársaság a szükséges segélyek felét sem kapta meg az idén. Szomáliának csaknem egy év kellett ahhoz, hogy a kért támogatás 68 százaléka összegyűljön, ugyanerre az Ukrajnának szánt humanitárius segítség esetében mindössze hat hétre volt szükség.

Távol Afrikától

Van egy alapvető probléma a külföldre szánt segélyezési rendszerrel. A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) szabályai szerint egy ország a menekültek befogadását és ellátását ugyanabból az összegből finanszírozhatja, mint amiből a külföldre szánt segélyeket biztosítja. 

Egyes elemzők szerint az összemosott büdzsé azt eredményezi, hogy az államok inkább a menekültek számára dolgoznak ki jóléti és munkaprogramokat – többek között olcsó munkaerővel erősítve ezzel saját gazdaságukat –, ahelyett, hogy a valóban leginkább rászorulóknak állítanának össze segélycsomagokat. 

a hazai kiadásokra helyezve a hangsúlyt – ezzel pedig drasztikusan befolyásolták a világ éhező országainak ellátottságát. Éppen akkor, amikor a globális élelmiszerár növekedés miatt amúgy is sokkal nagyobb szükség lenne az élelmiszer segélyekre, mint a korábbi években, ahogy azt a bevezetőben említett éhínség jól példázza. 

A Foreign Policy beszámolója szerint Dánia visszafordította a Szíriának szánt 50 millió, a tervezetten Malinak küldendő 70 millió és a Bangladesnek ígért 100 millió koronás összeget. (Egy dán korona közel 54 forint, azaz segélyezett országonként 2,7–5,4 milliárd forint közötti összegekről van szó.) Az ország az utóbbi időben egyre keményebb politikát képviselt bevándorlás-politikájában, ám az ukrán menekültek esetében teljes hátraarcot csinált: Mette Frederiksen miniszterelnök kissé homályos érveléssel úgy fogalmazott: ez azért van, mert mindig is a közeli országok menekültjeinek támogatását tartották elsődleges szempontnak. 

Svédország 4 és fél milliárd koronát (161 milliárd forintot) csoportosított át külföldi segélyekből az ukrán menekültek hazai fogadására. Az okok hátterében szintén politikai megfontolások állnak: az új kormányt kívülről a bevándorlásellenes Svéd Demokraták támogatják, amely elérte, hogy több mint 1 milliárd dollárral (közel 380 milliárd forinttal) csökkentsék a nemzetközi segélyezési keretet.

Norvégia talán a legsúlyosabb példája a felvázolt problémának. Az ország olyan rekordnyereséget termelt az olajexporttal a háború kitörése óta, amelyre még nem nagyon volt példa. 

Ennek ellenére döntött úgy, hogy a bruttó nemzeti jövedelem 1 százalékáról 0,75 százalékra húzza vissza a segélyekre szánt keretet. A Save the Children Norway nevű szervezet szerint a két utolsó költségvetés során a norvég humanitárius segítségnyújtás terén az oktatásra szánt összeg csaknem a felére csökkent, ami 500 ezer gyermeket érintett a rászoruló országokban. A segélyszervezetek annyit tudtak elérni, hogy a kormány ígéretet tett: az olajbevételekből származó összegekből félre fognak annyit tenni, amennyi az említett, GNI 1 százalékát jelentő hozzájárulás eredeti szintjének visszaállításához szükséges. 

Az Egyesült Királyságban már 2020-ban elkezdték megnyirbálni a segélyekre vonatkozó költségvetést. Rishi Sunak akkor még pénzügyminiszterként csökkentette

Az egykori tárcavezető miniszterelnökként tartotta szavát, és tovább variált az elkülönített pénzekkel, annak nagy részét az ukrán menekültekre fordítva. A humanitárius katasztrófák megfékezésében és felszámolásában főszerepet játszó International Rescue Committee (IRC) szerint az ezidáig második legnagyobb adományozónak számító Nagy-Britannia segélycsökkentései globálisan érezhető negatív hatással járnak.

A zenének vége

A segélyköltségek átcsoportosításával és megnyirbálásával szó szerint milliók jövője forog kockán. A fent említett IRC szerint a segélyek csökkentése önmagában is katasztrofális lépés, de az, hogy 

Abban minden segélyszervezet egyetért, hogy az ukrán menekültek segítése rendkívül fontos a jelenlegi krízisben – azzal kapcsolatban azonban, hogy mindez a legnagyobb bajban lévő országok kárára történik, többen egyenesen kettős mércét emlegetnek. „Létfontosságú, hogy az ukrajnai menekültek támogatása ne a más, világszerte válságban lévő emberek kárára történjen. A számlát nem állhatják a legszegényebbek” – áll az IRC tájékoztatójában.

Bob Geldof 1985-ben az afrikai éhezés enyhítésére és a fejlesztési programok előmozdítására még minden idők legnagyobb humanitárius segélyakcióját rendezte meg a Live Aid formájában, amelyen több világhírű előadó közt a Queen zenekar is fellépett. Mára eltűnt a lelkesedés, elhalkult a zene. A helyzetet a legszélesebb összefogás helyett többek között olyan lassan eszmélő milliárdosok próbálják menteni, mint Bill Gates, aki 7 milliárd dolláros (ami árfolyamon 2600 milliárd forintos, a múlt évi magyar költségvetési bevételek mintegy tizedét kitevő) alapot hozott létre az afrikai segélyek biztosítása érdekében.

Pedig az afrikai segélyek lefaragásának lesz egy olyan következménye is, ami nagyon rosszul fog jönni az egyébként is óriási slamasztikában lévő Európának:

A segélyezési rendszert ugyanis éppen azért vezették be, hogy igyekezzenek azokat az okokat megszüntetni, amelyek miatt a lemaradó országokból milliók kelnének útra Európa felé. De a tételmondatot, amely szerint a problémákat a keletkezésük helyén kell megoldani, mára kék-sárga köd vette körül. Épp csak az orrukig látnak, tovább nem.

Címlapkép: MTI/EPA/Jajha Arhab