Kettős állampolgárság: egy lehet, ami szétszakadt

2010. május 31. 07:38

Annak a generációnak, amelyik megélte a román diktatúrát, és az azt követő zavaros éveket (a marosvásárhelyi eseményeket például), azt, hogy folyamatos kötélhúzás zajlik többség és kisebbség között a legalapvetőbb jogokért is, hát annak sosem lesz mindegy a kettős állampolgárság kérdése.

2010. május 31. 07:38

„Akkor még Kolozsvárról, vagy másképp: az EU-tagságra még csak készülődő Romániából nézve a vitát, higgadt levezetést vártam a határon túli politikusoktól, miért is lenne jó ottani és itteni magyaroknak a „nemzetegyesítés". Miért lenne jó, ha lekopnának végre a »határon túli«, »romániai magyar« »rommagyar« szerkezetek, a mondvacsinált, de súlyos történelmi traumákat hordozó megkülönböztetések. Ehelyett azonban a tett szimbólumértékét hangsúlyozták, a gesztust. Meg is lett az eredménye: Gyurcsányt egy életre megutálták Erdélyben, hiszen nem is az elutasítás maga, hanem az ezt szolgáló érvelése volt sértő, miközben a népszavazás végképp kilépett a ráció köréből. (...)


Annak a generációnak, amelyik megélte a román diktatúrát, és az azt követő zavaros éveket (a marosvásárhelyi eseményeket például), azt, hogy folyamatos kötélhúzás zajlik többség és kisebbség között a legalapvetőbb jogokért is, hát annak sosem lesz mindegy a kettős állampolgárság kérdése. Neki ez a gesztus védelmet fog nyújtani, jóvátételt, még akkor is, ha racionálisan nehezen is fogalmazná meg ezen érzületek mibenlétét. De a sejtjeiben él az alapvető tapasztalat: ezekben a történelmüket, identitásukat még csak kereső országokban a kisebbség bizonyos értelemben mindig is túsza lesz a többségnek. Hosszú időre még erre a rugóra fog járni az agy, és hosszú ideig lesz még politikai hozadéka a magyar kártya elővételének, hol kampányban, hol békeidőben. Ha már az asszimilálás nem sikerült.

E tekintetben a magyar állampolgárság nyugalmat jelenthet. Legbelül. Van, hova menni, ha az idegen hazában egyszer mégis tarthatatlanná válik a helyzet. Nem menekültként érkezni, hanem hazajönni. Persze nehezen érti ezt az, aki mindig magyarul kérhette a kenyeret a sarki boltban, de értenie kell: történelmet ír a gesztus.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 10 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
reality
2010. május 31. 13:24
Nagyon tetszik ez az írás, igen jól megfogalmazza a határon túli magyarok létérzését (bár egyelőre nem olvastam el az egész cikket). Tudom milyen "egyedül lenni" a világban. Tudni azt, senki (értsd egy állam) sem törődik veled, másod állampolgárként élni, sehova sem tartozni. Ha netalán valaki agyonüt, a Román állam nem töri majd magát, hogy kiderítse, mi történt vele. A határon túliaknak nem pénz kell, nem támogatás, hanem hogy tartozzanak valahová.
Ricochet
2010. május 31. 09:04
Kezdik kapisgálni az elvtársak, hogy egy országgal, egy néppel szemben nem lehet kormányozni, vagy csak simán szembe menni. Az egyik idézetkönyvben olvastam valami hasonlót: "A vezetőjük vagyok, úgyhogy követem őket mindenhova." Pattoghat Fecó, Feca, vagy bárki más, úgyis előbb-utóbb az lesz, amit a nép akar. Kiadják az útjukat, aztán feldughatják maguknak a nagy reformterveiket. Meg kell nézni az egykori és a mai Gyurcsányt. Régen élt, virult, szárnyalt. Ma csak vegetál a fene nagy világmegváltó terveivel, amik a kutyának sem kellenek. Vezetőként jobb idomulni, nem pedig magára haragítani a népet. Amit tett az ország ellen, azért élete végéig járhatna az állami védelem, vagy egy mobil kordon védhetné. Aki nem látja ezeket a dolgokat, vagy nem akar róluk tudomást venni, az nem való annak, amivé válni törekszik.
miloka
2010. május 31. 08:47
Hogy mik vannak!!! A nol-on ilyen írás?? Mennyit változott a világ szombat óta! :))) Azért van egy kis fogalmazási bibi: "ha az idegen hazában" Úgy kellett volna ezt írni: ha az idegenek által megszállt hazájában ....
balbako_
2010. május 31. 08:27
MINDEN önhibáján kívül külföldre szakadt hazánkfiának nagyon fontos ez a lehetőség! Ama december 5.-i népszavazás olyan goromba sebeket ütött a lelkekben, hogy csak ezzel lehet jóvátenni. Igen kinyújtottuk a kezünket ezúttal parolára, ölelésre!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!