„De tényleg, mi kell nekünk? Üvegtigris vagy A torinói ló? A kassza csilingelése vagy komoly fesztiváldíjak? A nép diktáljon vagy a kényes ízlésű elit?
Egy egészséges filmgyártásban természetesen mindkét filmnek helye lenne, sőt: egyik aligha élne meg a másik nélkül. Csakhogy míg az egyik (hollywoodi mintára) a közönség, azaz a profit felé kacsint (és így inkább illendő lenne magánpénzt kockáztatnia), addig a másikat csak egy érdekli: minél hitelesebben valósítsa meg saját vízióját. Ne középiskolás fokon szóljon hozzánk, rólunk, nekünk. Igaz, ez utóbbi lehet nézhetetlenül unalmas vagy hosszú évtizedekig elálló érték. A szellemi és művészi szabadság igen kockázatos tud lenni, de ha termékennyé válik, annál jobb országimázs, egyben szellemi hazatalálás aligha akad.
Félő, hogy a Vajna által képviselt nézőcsalogató, erős forgatókönyvön alapuló film nem a művészet, hanem az ipar felé sodorja az alkotókat. Művész helyett kisiparos lesz mindenki. Ha rosszul szerepel a tesztvetítésen a mozgókép, sebtében újravágatják a rendezővel, alternatív befejezést kap, és máris indulhat a nézők kegyeiért. Ebbe persze belefér egy-két oscaros, művészkedős eltévelyedés, hiszen a presztízs is fontos.”
