Gyűlölöm a vasárnap intézményét

„Rutinná alakult benned a koncertezés?

Bizonyos szempontból csak. Mivel gyakorlatilag az elmúlt 15 évben mindent láttam már, ezért semmi meglepő dolog nem érhet a színpadon. A legnehezebb pillanatokban is szükség van lélekjelenlétre, amivel egy-egy szituáción felülemelkedik az ember. Ugyanúgy végigcsinálod deszkapallókon is, mint egy fesztiválon. Maximum hazamegyünk egy újabb sztorival, amit évek múlva is lehet még emlegetni.

Kerültetek már méltatlannak is nevezhető körülmények közé?

Sokféle méltatlan élethelyzet adódhat minden ember életében, ezeken nyilvánvalóan túl kell lépni és nevetni rajta. A zenekarok koncert körülményei inkább változatosak, amiben benne van, hogy egyszer csak sörös rekeszeken állva találod magad és azzal szembesülsz, hogy ez itt a színpad. Tíz éve egy diszkóban koncerteztünk – legalábbis mi úgy tudtuk -, de a helyszínen szembesültünk azzal, hogy a színpadon az Animal Cannibals játszik, mi meg az épület előtt a murván kaptunk helyet. Ugyanúgy eljátszottuk a saját dalainkat, egy metálos srác nagy örömére, aki a koncert végén megköszönte, hogy ennyi Panterát nyomtunk.”