Svájc – ahol semmi sem változik?

„A választási kampány témái közt amúgy – a Néppárt minden igyekezete ellenére – nem Svájc és az EU viszonya és még csak nem is a bevándorlás dominált; gazdasági kérdések álltak az előtérben: hogyan lehet a devizapiacon veszélyesen megerősödött svájci frank hatását enyhíteni, és mi a teendő az energiagazdálkodás területén, ha az ország a Japánban történtek hatására idővel valóban meg akar válni az atomerőműveitől. A bölcsek köve persze, mint azonnal kiderült, senkinek sincs a zsebében. Az első kérdés megoldása elég kevéssé függ Svájctól és jóval nagyobb részben a nemzetközi devizapiacoktól. A probléma ugyanakkor az ellentmondás maga. Mert az erős frank súlyos kárt okoz az exportra dolgozó svájci vállalatoknak s a turizmusnak, de egyben az ország társadalmi stabilitása és a pénzének szilárdsága iránti bizalom jele is.

Az, hogy a politikai stabilitás a választások hatására meginog-e, december közepén fog eldőlni, ha majd az új parlament két kamarája a héttagú Szövetségi Tanács, azaz a kormány tagjait megválasztja. Egy, vagy – ahogy követeli – két miniszterrel lesz-e a kormányban a Néppárt jelen? Mert jelenleg e testületben csak egy képviselője van, mióta a Polgári Demokrata Párt a Néppártból kiszakadt. Ennek az eleinte apró, de most megerősödött csoportnak a politikusa Eveline Widmer-Schlumpf pénzügyminiszter, aki kompetenciájával és pozitív emberi tulajdonságaival elismerést és népszerűséget szerzett magának. A következő hetekben a pártok közötti alkuk során fog eldőlni, hogy a miniszterasszony marad-e, avagy át kell adnia a helyét egy második néppárti képviselőnek. Mint ahogy az is, hogy vajon a Néppárt távozik-e az ellenzékbe, ha kívánsága nem teljesül. Ez esetben végleg felborulna a kormány szintjén évtizedek óta tartó »konkordancia«. 

Végezetül: a választásokon  a részvételi arány kereken 50 százalék volt. Ami azt mutatja, hogy a politika iránti közömbösség (»úgy sem változik semmi«) egy efféle hagyományos demokráciában sem kisebb, mint például Magyarországon. Igaz persze, hogy Svájcban utólag senkinek sem jutna eszébe, hogy a gyakorló politikusok legitimitását azzal az érvvel vonja kétségbe, miszerint őket – a részvételi arányt figyelembe véve – csak egy kisebbség választotta meg.”