Az én pályámnak vége

„Ha most felébredne 1988-ban, mint Ádám a darab végén, újra belevágna Az ember tragédiája munkálataiba?

Persze, hisz a küzdés a lényeg, benne van a filmben is. (...)

Filozofálgató rajzfilmesnek vagy rajzfilmes filozófusnak tartja magát?

Nem a műfajhoz ragaszkodtam, hanem a gondolathoz, és annak kifejtéséhez. De állati szerencsés is vagyok, egy csomó dolog bejött, amire nem számítottam 28 éve, amikor elkezdtem meghúzni a szöveget: akkor még kilátás sem volt a demokráciára. A mű kiválasztásakor azt sem tudhattam, hogy a globalizáció fontos lesz az uniós problémakör miatt, hogy jelentősége lesz annak húsz évvel később, hogy a Falanszterben azon vitáznak, hogy a nemzetállam vagy a nagyközösség a fontos. Izgalmas, hogy mennyire modern szerző Madách. (...)

Több magyar utalás is volt a londoni színben, az 56-os zászló, Kodály, Bartók az internacionális motívumok között, de a 2006-os tüntetésen sebesült férfi mikrotörténete tolakodónak tűnhet köztük.

Ez nem mikrotörténet: Magyarországon az 56-os forradalom évfordulóján rendőrök lőttek békés tüntetőkre, azért ez nem akármilyen párhuzam. Ha április 5-én lett volna, nem szült volna ekkora zavart.”