Nem az ujjukat szopják a szalagfüggöny mögött

„A semmittevő és otthon morgolódó magyar nackó attitűd mellett a civil érdekérvényesítőknek még a román nackók szívós ellenállásával is meg kell küzdeni. Ez már nem is hétfejű, hanem hetvenhét fejű sárkány, ahány fej, annyi nackó tüzet okádó szájjal. Viszont vannak szülők, akik mégis mennek tovább, és snassz módon küzdenek, földrajztanár-cserét és Bernády nevet követelve. Ügyeiket fontos bemutatni a nagyvilágnak, még ha időnként nyersek, dühösek, és elkövetnek hibákat, akkor is, mert a közösségért cselekednek, és ez  méltányolandó.

Ezek a civil aktivisták önkéntesek, akcióikat nem finanszírozza senki, ügyeik sikeresek, pedig nem jártak érdekérvényesítő képzésekre, sőt gyakran a politikusok éles kritikája is kíséri munkájukat. Lehet, hogy a politikusok azért ilyen ellenségesek, mert a szülők nem voltak/lesznek a képzéseiken?

A civil érdekérvényesítés lényege benne van a nevében. Nem kell hozzá politikai párt hozzájárulása, sőt a civil érdekérvényesítés egyik fő tevékenységi területe a civil kontroll, amely nem védi a politikumot sem, sőt! Ezt a modellt hívják demokratikusnak, ahol mindenki egy kicsit civil érdekvédő, és a politikus végzi a dolgát, mert nem szereti a kritikát. Kik lennének ezek a civilek, amikor mindenki azt várja, hogy a másik?”