Konyec filma

„A ballib térfélen ájulásig tisztelt rendezőelitért érzett aggodalmunk azonban csak addig fog tartani, amíg meg nem ismerjük a legfrissebb nézőszámokat. A tavaly bemutatott 11 magyar film összlátogatottsága ugyanis nem haladja meg a 90 ezret sem. A játékfilmek közül csak a Pál Adrienn tudta »túlszárnyalni« a 10 ezres számot; a többiek 2700 és 8500 közti nézőt vonzottak, s még Tarr Béla berlini Ezüst Medve díjas alkotására, A torinói lóra sem voltak kíváncsiak 5400-nál többen.

Isten ments, hogy mindenkin számon kérjem a gyakran vérgagyi magyar közönségfilmek több százezres nézőszámát, de ez mégiscsak közbotrány. Ezek után a támogatások átgondolása a legkevésbé sem ókonzervatív kultúrcsapás – inkább elemi közérdek. Főleg, hogy a korábbi – maguk a filmesek által irányított – közalapítványi rendszer, a szakmai önigazgatás legnagyobb dicsőségére, tízmilliárdos adóssághegyet hagyott maga után.

Ha tehát sztárrendező volnék, a legkevésbé sem csapdosnám az asztalt újabb közpénzekért. Ehelyett elsőként a föld alá süllyednék szégyenemben. Aztán eltöprengenék: vajon mi az oka annak, hogy az egykor legendás magyar filmművészet mai alkotóitól a nézők ilyen látványosan elpártoltak.

Félek, a válasz vérforralóan egyszerű. Tudniillik nem a nézők hagyták cserben a rendezőket. Hanem fordítva.”