Gyermekvállalástól függjön a nyugdíj?

„

, hogy a gyermek tehát közügy. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy ne lenne mindenkinek a magánügye, mekkora családot tervez! Sőt, felmérve a modern ember »ökológiai lábnyomának« nagyságát, látható, hogy már betöltöttük a föld színét. A további népességrobbanás valóban nem kívánatos. Ugyanakkor az sem, hogy az európai kultúrkörben a népesség jelentős mértékben megfogyatkozzon. A cél a fenntartható társadalom létrehozása, ugyanis csak ezen belül teremthető meg a fenntartható nyugdíjrendszer.

Családonként két gyermek

Ehhez az szükséges, hogy a fejlett országokban - és most beszéljünk konkrétan Magyarországról - minden polgár állítson maga helyett legalább egy járulékfizető utódot. Ez családonként két gyermeket jelent. Tudjuk, ennek a hazai számok jelenleg jócskán alatta maradnak (szülőpáronként 1,3 gyermek), de Európa többi országában sem érik el a kívánt szintet (a szülőpáronkénti 2 gyermeket). Méghozzá, mint azt a korábbiakban már hangsúlyoztuk, fontos lenne mennél képzettebb, tanultabb utódokat nevelni. Ez biztosítja az adott társadalomban a humántőke kitermelését, a gazdaság humántőke-utánpótlását.

Ha megnézzük a fejlett országok bérviszonyait, mindenütt szoros kapcsolatot találunk az iskolai végzettséggel. Ezért a továbbiakban abból célszerű kiindulni, hogy egy, a gyermekeit a felsőfokú végzettségig eljuttató szülőpárnak mennyi kiadása van a gyermekeire! Egyszerűsített számításokat végeztünk, hogy az egyetemi képzést is megába foglaló 22 éven át a szülők mennyit költenek a gyerekekre. Ezek szerint elfogadható becslés, ha azt állítjuk: két gyermekre jövedelmük nagyjából felét, egyénenként 11 évnyi jövedelmet költenek.

Ha a szülőpár három gyermeket nevel és taníttat 22 éves koráig, akkor számításaink szerint 13,2 évnyit, vagyis 2,2 évnyivel többet, ha négy gyermeket, akkor 3,5 évvel többet, vagyis 14,5 évnyi jövedelmet költenek fejenként a gyerekekre. Az egy gyermeket nevelő szülőpár egyénenként csak 7,3 évet költ a gyerekre, vagyis 3,7 évvel kevesebbet, mint aki két gyermeket nevel. Természetesen, ha kevesebb ideig taníttatják őket, az értékek csökkennek. Fontos kihangsúlyozni, hogy a gyermektelen pár teljes jövedelmét magára költheti.

Öröm is, áldozat is

Az adatok világosan mutatják, mekkora anyagi áldozatot jelent a gyermekek vállalása, taníttatása, egészségének biztosítása. Nem lehet ezt egy kézlegyintéssel elintézni, hogy »ki-ki maga vállalta, ne hánytorgassa fel!« Évtizedeken át valóban ez volt a hozzáállás a társadalomban - furcsa módon nemcsak az elmúlt húsz évben, hanem a szocializmus évtizedeiben is. Az emberek többsége ma is úgy gondolja, hogy aki gyermekeket vállal, az azt azért az örömért teszi, amit neki a gyermek jelent. És ez nagy valószínűséggel így is van. A vállalt áldozatokért, virrasztásért, aggodalomért, időráfordításért szerencsés esetben a szülő megkapja azt a boldogságot, amit a sok gyerek sokszorozva nyújt szüleinek. Mindez mégsem változtat azon a tényen, hogy a gyermekes családok nagyon komoly anyagi áldozatok vállalása mellett nevelik fel gyermekeiket.”