Szinglik, meddőség, nyugdíjreform

„Természetesen járulékot az tud fizetni, aki jövedelemre, munkajövedelemre tesz szert. Keresnie, és találnia kell tehát munkát! Ez feltétlenül kitágítja a nyugdíjproblémát a gazdaságpolitika alapkérdése, a foglalkoztatás irányába. Itt a nyugdíjrendszer csak szerény ösztönzési lehetőségekkel bír. A gazdaságpolitikának a feladata a munkahelyteremtés. Legfeljebb annyit tehet a nyugdíjrendszer, hogy a több gyerekes családok foglalkoztatása esetén nyugdíjkedvezményt javasol a munkáltató számára, hogy ösztönözze az ilyen munkavállalók munkához jutását. De itt se lehet szó ingyen ebédről: a különbözetet a költségvetésnek át kell vállalnia, foglalkoztatáspolitikai alapon.

Ha azonban van ilyen ösztönzési szándék és lehetőség a politikában, akkor azt érdemes ezzel a differenciálással megvalósítani. Így egyszerre segítenénk a sokgyermekesek munkához jutását, és a vállalati versenyképesség javulását. A rendszer legneuralgikusabb kérdése a foglalkoztatás lehetőségének biztosítása. Hogyan merjen gyermeket vállalni bárki is, ha most, és a jövőben is az elhelyezkedési lehetőségek rendkívül rosszak? Ha maga nem tud elhelyezkedni, és a gyermekei számára nem mutatkozik biztos életpályamodell? Nézzük meg az EU déli államait, látható, hogy a fiatalkorú munkanélküliek aránya még az átlagosan is magas munkanélküliségi számokból is kiemelkedik. Ha nincs egy országban fenntartható gazdaság, amely működőképes és folyamatos jövedelmeket termel, mindenféle nyugdíjrendszer halálra ítélt.

Szándékosan nem mondok gazdasági növekedést, mert igazából az a lényeg, hogy a gazdaság mindig képes legyen gazdaságosan eladható termékeket előállítani, s ez nem feltétlenül jelent növekvő gazdaságot. Nyilván a fenntartható gazdaság nem megcsontosodott szerkezetet, hanem éppen ellenkezőleg, nagyon rugalmas, alkalmazkodásra képes gazdálkodó egységeket kíván. Ennek pedig egyik kulcstényezője a humán tőke. Ez a követelmény abszolút összhangban van az általunk javasolt nyugdíjrendszerrel. Nem feltétlenül létszámában több, hanem elegendő számú, de minőségileg magasabb kvalitású munkaerőre lesz a jövő társadalmának szüksége. Javaslatunk azokat a taníttatásra fordított erőfeszítéseket honorálná magasabb értékkel a nyugdíjpontokban, amelyek a minél képzettebb fiatalok felnevelését eredményezték. Ennek elvi alapját az adja, hogy magasabb humántőke értékhez magasabb beruházási ráfordítások kellenek.”