Sajtószabadság, szerelem

„Ezúton kérjük a cikket jegyző Bogár Zsolt és Stubnya Bence újságíró kollégákat, hogy próbáljanak kicsit eltávolodni prekoncepcióiktól, olvassák el újra írásukat, tegyék szívükre a kezüket és válaszoljanak maguknak: szerintük kimerítik-e a tárgyilagos, alapos újságírás fogalmát? Különösen attól a Bogár Zsolttól kérdezzük ezt, aki a Kossuth Rádió szerkesztőjeként a 180 percbéli emlékezetes döntésével a sajtó normális és etikus működéséért kiálló újságíró tiszteletreméltó és ikonikus figurájává magasztosult a magyar közvélemény szemében – így természetesen a miénkben is.

Nem tehetünk arról, hogy amikor belefogott a munkába, Stubnya Bence lelkesedéséből pusztán 5 db, e-mailben (!) feltett kérdésre futotta, és meg sem fordult a fejében, hogy egy személyes találkozó és/vagy alaposabb adatgyűjtés során feltárja a helyzetet. Arról sem tehetünk, hogy kérdéseiből már az első pillanatban kiviláglott, információit olyan híresztelésekre, vélt összefüggésekre alapozza, amelyeket csak és kizárólag egyetlen, már-már rögeszmés ellenségünk, Kay-Uwe Blandow, az Infopark üzemeltetési igazgatója sugalmazására vagy közreműködésével szerezhetett be. Mi kérdéseit megválaszoltuk, tévedéseire felhívtuk a figyelmet és vártuk a cikket. Közben fogadásokat kötöttünk, hogy a kész anyag mennyire a valós helyzetet fogja leírni, valóban a nagyközönség elé tárja-e a Zöld Pardon elmúlt fél évének kálváriáját – aminek mi örülnénk a legjobban –, vagy beigazolódnak sejtéseink?