Szabotázs, vagy dillettantizmus?

„A tervező alaposan rábámulhatott egy áramköri sémára, vagy kezelőszervek jelzéseire, mert mind arányaiban, mind jellegében ezekhez hasonlóval kísérletezik. Vékony vonalak, köröcskék, pontocskák. Jelek, nem logók! A túl egyszerű jelsorozat függetlenedik a jelzett dologtól és funkciógombokká silányítja őket. A tartalom egyedül a Bartók logotípiában menekül meg a deflorációtól, viszont két vonal közé szorulva itt sem érintetlen: összelapul, és esztétikailag még agresszívabb merényletnek esik áldozatul. A Bartók logotípia tényleg kifejezetten csúf. Megkockáztatom: irritáló.

Nem tudom, hogy végeztek-e bármilyen ellenőrző kutatást, illetve milyen módszertannal, de bizonyos vagyok benne, hogy a kapott eredményeket nem építették be a tervezési folyamatba, sőt lehetséges, hogy félreértették, rosszul interpretálták, önigazolásra használták. Ahogy azt sokan megállapították már a pszichológia története során: az emberek azt látják, amit látni szeretnének.

A tervező vagy zseniális szabotőr, aki így fricskázza a nyilvánvalóan alkalmatlan média vezetőséget (kormányzatot), vagy maga is alkalmatlan és rémesen anakronisztikus. A Felvonulási téren volt néhai Lenin szoborról és alkotójáról mindig hasonló benyomásom volt. Pontos és hiteles lenyomata egy kornak és az uralkodó ideológiának.”