Senki sem akarta hallani a dalainkat

„Mik voltak a zenekar számára az elmúlt három év sarokpontjai?

A tavalyi év nagy jelentőséggel bírt, befejeztük a turnézást és visszatértünk a rendes kerékvágásba, ráadásul megírtuk az új albumot is - vagyis ismét nagyon fontossá vált, hogy kreatívak legyünk. Az előtte eltelt három év pedig nagyrészt koncertezéssel telt, ami megedzett minket mind zenészi, mind dalszerzői szempontból. De legtömörebben annyit mondhatok, hogy minden, ami történt, meglehetősen váratlan és meglepő volt.

Összesen hány dalt írtatok Coexist című második anyagotokra?

Elég sokat, kb. 17-18-at, de csupán azokat a darabokat fejeztük be, amelyek végül a lemezre is rákerültek. A csapatnak kivételesen sokáig tart végső formájába önteni a számokat, mivel meglehetősen maximalisták vagyunk. Nem tudom, hogy képesek lennénk-e olyan szerzeményekkel pepecselni, melyekről tudjuk, hogy végül nem lesznek rajta az albumon. (...)

Eddigi két lemezetek közül melyiket volt nehezebb elkészíteni?

Őszintén szólva egyiket sem találtuk kifejezetten nehéznek. Persze nem mondanánk, hogy nem voltak kemény pillanatok, de összességében élvezetes emlékek ezek, hiszen végtére is a zenélés az, amit imádunk. Úgy gondolom, hogy az új korong valamivel problémásabb volt, mivel a debüt idején még nagyon senki sem akarta hallani a dalainkat, így kisebb helyeken is felléphettünk. Most már nagyok az elvárások velünk szemben, és nekünk ehhez alkalmazkodva kellett viselkednünk.”