Jé, a jazz nem ijesztő!

2012. október 08. 17:37

A Kéknyúl egy instrumentális zenekarnak indult, de az egész szervesen építkezik, én próbálok minél kevesebb kényszerítő hatást belevinni a dologba. Interjú.

2012. október 08. 17:37
Premecz Mátyás
Fidelio

Jól gondolom, hogy a Kéknyúl a legfontosabb zenekar számodra azok közül, amelyekben játszol?  


Igen, most az a fő zenekarom, Hammond-orgonálok és főleg saját kompozícióimat próbáljuk meg eljátszani. Dédelgetett kis hobbyprojektként indult, nem "megfontolt megélhetési szándékkal",  de most már öt éves, és kezd annyira láthatóvá válni, hogy sokat játszunk, a rádióban megy egy számunk, talán lesz több is. Sokáig nem volt szinkronban a lehetőségekkel az elképzelésünk, például hogy hogyan kell megszólalnia egy ilyen zenekarnak. Volt olyan koncert, hogy 5-6 fúvóssal játszottunk, csak hát egy tízfős zenekar nulla múlttal és nulla ismertséggel sajnos nem fenntartható. Úgyhogy egy idő után eljutottunk a trió felállásig, ami viszont más dolgok miatt nagyon jó, nagyobb hangsúly marad minden egyes szereplőn. Badics Márk dobossal majdnem tíz éve zenélek. Trióban érvényesül, hogy jól ismerjük egymást, hogy tudunk reagálni egymásra. Ebbe nem régen csöppent bele Csókás Zsolt, a gitáros, és úgy érzem, hogy nagyon jól kezdi magát megtalálni, erősen tud trióban gondolkozni, és tudunk variálni, például ki tudunk lépni egy adott szám keretéből, nem kell ragaszkodni a kottához, ami már egy tízfős zenekarnál nincs így. Ha ott valaki nem azt játssza, amit kellene, akkor mindenki riadtan mered rá.

Az utolsó koncerten, amikor hallottam az együttest, egy amerikai énekes, Andy Hefler volt a vendégetek.

Nem szándékosan lett énekesünk. A Kéknyúl egy instrumentális zenekarnak indult, de az egész szervesen építkezik, én próbálok minél kevesebb kényszerítő hatást belevinni a dologba. Egyszerűen csak csináljuk, megpróbálunk élni a lehetőségekkel. Egy másik zenekar, a Qualitons révén találkoztam Andy Heflerrel, és annyira jól tudtunk együtt dolgozni, hogy a homlokunkra csaptam, hogy akkor csináljunk meg egy pár számot. Hefler amerikai, sokat kalandozott Európa-szerte, több helyen is élt, azután Magyarországon szerelmes lett, családot alapított, letelepedett. Eredeti végzettségét tekintve színész. Mindig volt zenekara, az Endorfin, és a Le Bisquit, ezek funk zenekarok voltak. De ezek abbamaradtak már, amikor a Qualitons dobosa, G. Szabó Hunor javaslatára először próbáltunk Andy-vel. Ezt a zenét is anyanyelvi szinten ismeri, ebben nőtt fel, a Los Angeles-i klubokat járva töltötte fiatalsága jelentős részét. (...)

Több olyan projekt is félkész állapotban van, amelyekben részt veszel.

Igen, készülőfélben lévő dolgok vannak, így például játszom Sena zenekarában, csinál egy új szólóprojektet, az Akváriumban lesz koncertünk. Megcsináltunk egy egész lemezanyagot Both Mikivel, ami teljesen más irány az összes többihez képest, mert ez egy rockzenekar, de nem vettük még fel, remélem, lesz belőle valami. Egy új lemez felvétele az új Tóth Evelin-zenekarral szintén nagy lendülettel indult, és volt már egy-két koncert is. Nekem ez nagyon érdekes kitekintés, teljesen más világ. Olyan zenészekkel találkoztam, akik fantasztikus szinten járnak a saját tudományukban, Szalai Péterre és  Lantos Zoltánra gondolok. Nagyon jó, hogy egész máshogy játszom velük, más a zenei közeg,  mint amihez hozzászoktam. Tavasszal szeretném a második, az "éneklős" Kéknyúl lemezt kihozni, ami végig Andy Heflerrel készül, és lesznek rajta vendégek, Papp Szabolcs, a Bécsben élő amerikai John Whitfield, aki szerepelt nemrég a Random Tripen, és szeretnénk még sokszor vendégül látni.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 0 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!