Mi lesz veled, kultúra?

„A bejegyzés megírására való késztetést is egy ilyen kulturális esemény látogatása során éreztem, mégpedig a tegnapi (2012. november 21.-i) Filharmónia bérletes hangverseny hallgatása során. A koncertet a Savaria Szimfónikus Zenekar adta Dénes István vezényletével, ahol Giuseppe Verdi és Richard Wagner operáiból hangzottak el részletek Borsos Edith, a Kolozsvári Magyar Opera szopránjának közreműködésével.

Dénes István karmester a darabok között kommentálta a művek körülményeit, továbbá egyfajta összehasonlítással is élt a két zeneszerzőre vonatkozólag. Ez a megnyilvánulás számomra szimpátiát váltott ki iránta, akárcsak az, hogy taps közben nem hajlongott önelégülten a karmesteri dobogón, hanem beállt a zenészek közé. A zenekar igen kiváló hangminőséggel szólalt meg, egy összepróbált és részletesen átgondolt produkciót hallhatott a közönség, melyet Borsos Edith énekhangja koronázott meg. A Művésznő kivételes hangorgánumáról és dinamizmusáról tett tanúbizonyságot. A koncertprogram összeállítása is dicséretre méltó, sikerült a két mester operamunkásságát kitűnően összefoglalni, melyek alapján a hallgatóságnak kedve támadhat egy Verdi vagy egy Wagner operát egészében megtekinteni is.

Ennek ellenére a koncertet beárnyékolta valami. Ez pedig nem az, hogy a soproni Liszt Ferenc Konferencia és Kulturális Központ Liszt termének akusztikája mennyire minősíthetetlen, és tulajdonképpen véleményem szerint alkalmatlan ilyen jellegű események megrendezésére. Ez a tény azonban a produkció művészi minőségének hála nem tudta elrontani a koncertélményt.

Van ennél egy sokkal drámaibb tény, mely inkább a kulturális jövőnkre van kihatással. Mégpedig, hogy a közönség nagyságrendileg kétharmada hatvan és a halál között jár valahol. Ezzel önmagában semmiféle probléma nincs, de ha belegondolunk, hogy öt, tíz vagy akár tizenöt év múlva a koncertközönségnek ez a része betegség vagy halál miatt nem lesz majd ott ezeken a rendezvényeken akkor ki fogja képzeni a hangversenyközönség magját? Az a 60-80 főnyi középkorúnak tekinthető zeneszerető, meg az a maradék egy tucat, aki jelenleg fiatalságának éveit tapossa?”