Embertelen jogok

„Minden azzal kezdődött, hogy az ember ki bírta mondani, hogy nincs Isten. De, ha nincs Isten, akkor azért mégis csak kell, muszáj valaminek lennie, ami mindennek az eredője és célja. És ekkor a meggyalázott, kifosztott oltárokra felhelyezték az új bálványt, az Emberi Jogokat. Csupa nagy betűvel. Hiszen végülis a Tízparancsolatban is ez áll, hiszen végülis az első emberjogi harcos is Jézus Krisztus volt, hiszen, ha élne, Buddha, meg Krisna, meg az összes szent és örökkévaló ezt akarná...Hát, lószart!

Mert, ha nincs Isten, mert, ha Jézus csak egy hippi volt, Buddha csak egy filozófus, Krisna meg egy vicces indiai mitikus alak - akkor nincsen ember sem. Akkor az emberi jogok szép és valóban fontos eszményéből tébolyult rögeszme lesz, amely fontosabb magánál az embernél is. Hát, így jutottunk idáig.

Nem baj, ők, ott New Yorkban, meg Brüsszelben fetrenghetnek a saját mocskukban. Legyenek csak nagyon civilizáltak, nagyon korszerűek, nagyon píszík gusztustalan üvegpalotáikban, ahol a beléptető rendszeren már eleve fennakad a lélek, az igazság, az emberség, és minden, ami ezt a földi siralomvölgyet életté teszi.”