2ö13

„Az elmúlt évben egyre nagyobb reményeket kezdtünk fűzni a »civilekhez«, akiket Tokár Géza jogosan nevez megfoghatatlan masszának, elvégre a régi core-csemadokostól kezdve, a félpolitkus-félcivilen keresztül a névtelen matricázóig mindenkit lefed. Számos internetes komment és újságírói cikk egyfajta utolsó reménységként, megoldóemberként állítják be ezt az egyébként sokrétű csoportot, akiket szívesen mozgósítana az elégedetlenkendő ember az Ügy érdekében. Közben elfeledkezik arról, hogy ő maga is egy polgár, csak éppen nem tesz semmit. Erről nem feltétlenül a tömegember passzivitása tehet, vannak jó páran, akik örömmel tennének valamit, csak nem ismerik ennek a módját és lehetőségeit. Az aktív civilkedés különböző formái csak most kezdenek kialakulni. Sokszor a meglévő szervezetek és csoportok vagy nem attraktívak, esetleg oda jutottak, hogy egyszerűen »gáz« hozzájuk tartozni vagy helyileg nem elérhetőek. A »részmunkaidős civil« különböző profiljainak a kikísérletezése még várat magára. Ha megnézzük a pénzügyi oldalát, ugyanúgy híján vagyunk az új ötleteknek, nem hiába alulfinanszírozott a civil szektor. Valószínűleg egy kézen meg tudnánk számolni a PayPal-t használó kezdeményezéseket vagy a döntően magánforrásból támogatott szervezeteket. Az elkövetkező időszakban ezért elválik, hogy lesz-e elég bátor emberke, aki a hivatása, családja és ügyes-bajos dolgai mellett bevállalja a maga kicsi, de elhanyagolhatatlan részét a Nagy Közös Evezésben. Így a felvidéki hobbit-társadalomban jelenleg túlreprezentált megmondóemberek mellé előléphetnek a »megoldóemberek« is. Csak így lesz idővel más a politika és a közérzetünk is.”