Bencsikék nyílt levele

„A legszebb a levél megszólító részének különbsége. Míg angolul (»Open letter to Europe's citizens«) és németül (»Offener Brief an die Bürger Europas«) e rész szorosan a magyart követi, franciául (bezzeg) ez a tiráda olvasható:

»Lettre Ouverte á la nation de Charles de Gaulle et d'Albert Camus – elle est á vous, cette lettre ouverte …

Lettre Ouverte á «qui a des oreilles pour entendre ...»

Lettre Ouverte aux Européens francophons« [sic!]

A fordító (amellett, hogy szent – téves – meggyőződése szerint a franciák kedvelik a nagy kezdőbetűs írásmódot) nyilván kevésnek, túl puritánnak érezte, a francia gloire-hoz méltatlanul visszafogottnak gondolta a levél incipitjét. Úgy vélte, hivatkozni kell a nagy francia politikai és irodalmi hagyományra; a bibliai utalással (»akinek van füle a hallásra«) a közös francia-magyar keresztény gyökerekre. Végül pedig amikor a francia nyelvű (»francophone«) európaiakra utal, és nem általában az európai polgárokra, akkor hízeleg a megszólított közismert nyelvi hiúságának is.

A levél amúgy nem érdemel túl sok figyelmet. Lehetne elemezni a bombasztikus retorikát (a szokásos), mérlegelni lehetne, kik és miért írták alá (nem vagyok meglepve), fontolgatni lehet a hatását (semmi) – ezektől eltekintenék. Csak... Csak nem értem. Miért éppen de Gaulle és Camus? És egyáltalán: miért kell másként szólni a franciákhoz, mint más nemzetekhez?”