A projekt kisvállalkozások tömegét teremti majd meg

„A Facebookon keresztül szinte naponta tesz közzé információkat egyik projektjéről, amelyre az egész magyar média, a Népszabadságtól az Indexig, »rákattant«. Miért választotta ezt a kommunikációt, amely leginkább csak sejtésekre ad alapot, miért nem közölte eddig részletesen terveit például a lapunkban?

Szó sincs arról, hogy negligálnám a Magyar Hírlapot, hiszen ez a kedvenc újságom. Viszont az energiacella kommunikációját PR-szempontból ezen a közösségi oldalon kezdtem meg, a tudatos »szivárogtatást« követem, időről időre adok közre részleteket.

De éppen ezzel növeli a találgatások számát a komolytalan felvetésektől a tudós megszólalásokig.

Ez jó dolog, ez is volt a célom. A Facebook szerintem pont ilyen típusú PR-ra alkalmas. Aki egyébként veszi a fáradságot, és végigböngészi a bejegyzéseimet, tisztában lehet azzal, hogy milyen teljesítményű az energiacella, hány háztartás számára ad majd folyamatos energiát, mekkora a súlya, még az árát is ki tudja mindebből kalkulálni. Nem beszélve arról, hogy a kisvállalkozások tömegét teremti majd meg. Bizonyos szempontból már elég sokat elárultam a projekttel kapcsolatban a világhálón, igaz, nem egyszerre, hanem fokozatosan. (...)

Egy fizikus már úgy nyilatkozott a hírek kapcsán, hogy akár Nobel-díjat is érhet az energiacella megvalósítása.

Lehet, hogy egyszer majd a feltalálók ezért Nobel-díjat kapnak, de hangsúlyozom, nem vagyok a feltalálók között, én a projekt gyártói között vagyok. Általában azt tudom mondani, hogy azoknak a berendezéseknek a tömeges gyártása, amelyek új vagy nem ismert elven működnek, csaknem annyi problémát okoz, mint a prototípus kifejlesztése. Még egyszer hangsúlyozni szeretném, hogy az én ipari potenciálomban és a nagy sorozatgyártásban lévő tapasztalatunkkal mi a gyártásra koncentrálunk. Tehát nem foglalkozunk olyan elméletekkel, amelyek még kísérleti fázisban vannak. Egyszerűen azért, mert tudom, hogy egy ötlet felvetésétől a prototípus elkészítéséig hány év telhet el.”