A lábtörlő dalol

„Összefoglalva: A dalocska férfi szereplője alkalmatlan férfinak, a »kedvesem« pedig egy feminista önjárógép, aki se anyának, se feleségnek nem alkalmas.
Ez a »dal« a férfi degeneráció himnusza. Az infantilis, tekintélyétől fosztott, életképtelen hülye fehér férfi szánalmas önvallomása. (Mert ez nem ének, ez fahangú, ijedt, illedelmes, behódoló nyámmogás, ez a mindenbe beletörődő motyogás folyam).
Ez annak a »férfinak« coming outja, aki harmincévesen is viszi a nő táskáját, elintéz helyette mindent, ugráltatják, kihasználják, és még a cehet is fizettetik vele.

Ez a dal egy életellenes propaganda darab. Egy csasztuska.
A letaszított, genderkezelt férfiak balladája.
Mert modern, haladó, politikailag korrekt korunkban a férfiből gyereket csinálnak, a nőből meg kurvát. És aki nem áll be a sorba, aki nem válik ilyenné, az hímsoviniszta, szexista, és »szélsőséges«.
De a lényeg itt se a nő »jogai«, hanem a fehér ember kultúrájának felszámolása.
Ja, és kik szavazták meg? A németek. A legöngyűlölőbb, legbetegebb, legkiheréltebb leginkább normalitás ellenes, legpolkorrektebb nemzet.
Hopp. most veszem észre, magáról a zenéről nem ejtettem egy szót sem. De hát, mit lehet mondani egy középszerű pol-beatről?”