Az a baj, ha gagyi

2013. augusztus 27. 13:30

Minket megkértek, hogy ne járjunk a próbákra, csak a bemutatót nézzük meg. Interjú.

2013. augusztus 27. 13:30
Szörényi Levente
Transindex

„Minket megkértek, hogy ne járjunk a próbákra, csak a bemutatót nézzük meg, és ezzel többé-kevésbé föl is mentettek az azonosulás alól, de én ennek ellenére azonosulni tudok a rendezés nagy részével. Zeneszerzőként viszont már vannak zavaró tényezők. Ha csak én észrevételezném, akkor is érthető lenne, de már a szegedi bemutatón hozzáértő fülűek mondták, hogy nagyon nehezen azonosultak azzal a ténnyel, hogy a zenekar egyes dalokat dupla tempóban játszott. Ezzel én is nehezen azonosultam, és soha nem fogom megszokni; a közönség meg pláne nem, ott van a fülükben az adott tempó. A Társulatost öt évvel ezelőtt újra fölvettük, tehát nem a ’83-as alapra énekelnek, de ott ugyanolyan tempók vannak. Nagyon örültem az élő zenekarnak, de hát erre nem magyarázat az sem, amit mondani szoktak, hogy a világ felgyorsult... Ez nem igaz, azokban a dallamokban minden patikamérlegen ki van számolva.

És a közönség ilyen, ott marad a fülében, mert nem csak előadáson hallja, felteszi otthon is – ilyen formában nem akarok szembemenni velük, de a rendezés nagyrészét teljes mértékben megalapozottnak tartom. Olyannyira, hogy amikor Gizellát SS-tisztek kísérik be, a szemem nem rebbent, hiszen amiről a Színház és történelem előadásomban is beszélek, az országot Orseolo Péter
»eladja« a németeknek.

A másik, ami megint csak kritikusi hangokat vált ki az emberből: sokkal több időt kellett volna szánni arra, hogy az énekesi teljesítmények eléggé megalapozottak legyenek. Az Istvánt játszották még színházban, volt repertoárdarab, Kerényi és Iglódi is megrendezte, és abban sem volt minden színész a helyzet magaslatán, de miután a közönség zsinórban akarta látni a darabot, zsinórban is kellett játszani, és elnézték ezt. No de egy ilyen kiemelt szituációban nem lehet azt mondani, hogy elmegy, mert repertoáron kell tartani.

Nem akarok visszaélni ezzel az előbb említett helyzettel, hogy áldásunkat adtuk a rendezés stílusára, és csak a bemutatót láttuk. Ha hosszú hónapokkal ezelőtt megkérnek, hogy beüljek a próbákra, akkor már akkor elmondom a véleményem, és talán kicsit másképp alakul. De amennyire utólag látom, Alföldi és a színészgárdája eleve egy zárt rendszerben dolgoztak, és úgyse tudtam volna hozzászólni, ezért így jobb volt.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 236 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Ouroboros
2017. június 01. 18:00
Leírtam már ezerszer, összegzem: A legnagyobb poén az Alföldi-rendezésben, hogy igazából konzervatív. Hű azokhoz a témákhoz, amelyek az eredetiben is benne voltak. Iszonyatosan meglepődöm embereken, hogy most csodálkoznak rá István kezdeti teszetoszaságára, amikor az olyan mélyen van kódolva a szövegbe és a dramaturgiára, hogy Alföldi még a legformabontóbb rendezéssel sem tudta volna kivenni belőle. Vagy a szándékolt időtlenségre és aktualizálásra: Sur, Bese és Solt hangsúlyosan minden kor amoralitásáról énekel, Torda pedig explicite posztmodern anakronizmust hoz bele a jövőbelátásával. Laborc szegecselt övben, bőrnadrágban és bőrdzsekiben szerepel, a királydombi előadás díszletei vastraverzek. A Fölkelt a napunk egy lemondó rabszolgaének, a Gloria in excelsis Deo mesterien szomorú és egyben fenyegető betetőzés. Ezt nem Alföldi találta ki, a szöveg és a zene átírása nélkül ki se irthatta volna belőle. Nekem az egész fölháborodásból az tűnik ki, hogy az István, a király annyira beledermedt a nosztalgiába és a megszokásba, hogy igazából nem is tudtuk már, miről szól. Harminc év elteltével úgy kapjuk föl ezekre a fejünket, mintha új dolgok volnának. Ha Alföldi egy szar rendezést adott volna ki a kezéből, mint ahogy nem tette, hanem egy megejtően szomorú, gyönyörű rendezést láttunk, akkor is elévülhetetlen érdeme, hogy kimozdította a darabot a megszokásból, újra élővé tette, valamivé, ami formál és amiről élénk vita van. Nem véletlen, hogy ezt Szörényi érti, nagyon sokan meg nem.
bini
2015. augusztus 18. 09:46
Azért nem semmi, hogy a náci németországot azonositja be az ezeréves államalapitás történéseivel. A szimbolika az ami jellemez egy darabot, s nem mindegy milyen korban játszódik. Szörényi ezzel azt mondta, hogy rendbe van az, hogy egy totalitárius rendszer szimbolumát behozzák a Magyar Államalapitás szimbolumába, mint micsodát ha szabad kérdeznem. Szörényi mellébeszél, mert tudja, hogy nagyon elkurt valamit és nem is nagyon tud ebből jól kijőnni. Ocska dumával a zenei hibákra reflektál.
USsange
2014. február 22. 17:09
"De amennyire utólag látom, Alföldi és a színészgárdája eleve egy zárt rendszerben dolgoztak, és úgyse tudtam volna hozzászólni, ezért így jobb volt.” " Különben is, leszarom. :)))
kuwiq
2014. február 22. 17:09
"Minket megkértek, ne menjünk..." Így aztán nem is mentetek. Hát, ennyire fontos ez nektek. Csak a lé legyen meg, az meg direkt tetszik, hogy nem is kell bemenni érte. Gratulálunk. Az előadáshoz is, meg a rendező választáshoz is. Szép volt. Vastaps. Igaz, hogy a rendező kioperálta a darabból a zenét, az éneket, meg a táncot, de te bírsz vele azonosulni... Vagy megöregedni nem szabad, vagy meghülyülni.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!