A különféle fiktív címkék helyett abban hiszek, amit Lao Ce mondott: az igaz ember dolga az, hogy tanulmányozza a hagyományt és korának nyelvén továbbadja azt. Interjú.
„Megtalálni a célközönséget nem egyszerű feladat. Hogy érzi, a dalai mindig eljutottak a megfelelő fülekbe?
Nem mindig, ez egy hullámzó dolog. Először is nekem mindig mindegy volt, hogy hányan jönnek, alapjáraton jobban szeretek kis klubokban játszani. Hogy egy nagyon drasztikus példát hozzak, egyszer volt egy nagyon erős bulink a törökszentmiklósi művházban, és volt egy emlékezetes, ám kifejezetten rossz bulink David Bowie-val az MTK Stadionban. Az előbbinél felragyogott valami, és mindenki hihetetlenül érezte magát, utóbbinál viszont ugye mindannyian szorongtunk. (...)
Önt a hazai underground újító és vitatott személyiségeként könyvelik el. Lehet szeretni, nem szeretni, de kétségtelen, hogy a munkássága nélkül ma máshogy nézne ki a magyar zene térképe. Mennyiben tud azonosulni ezzel a szereppel?
Azért vagyok most zavarban, mert én nem vagyok se réteg-, se stílus-, se műfajfüggő. Amikor belekeveredtem ebbe az underground életbe, már volt egy tanár- és egy művész-, konkrétan filmrendező diplomám. Nagyon változatos helyeken, nagyon inspiratív közegben nőttem fel: amikor fiatalon írni kezdtem, Weöres Sándor, Vass István és Kormos István olvasták a verseimet és biztatgattak, miközben a szüleim a Madách Színházban dolgoztak. Szóval, egy körúti színházban is otthonosan mozogtam, mindezekkel párhuzamosan pedig élvezettel elmerültem az avantgárd kultúrközegben is, például máig érvényes és fontos impulzusokat kaptam Halász Péteréktől vagy Molnár Gergelytől, éppúgy, ahogy mondjuk Nádasdi Kálmántól, Sammy Davistől vagy Mick Jaggertől.
Így a különféle fiktív címkék helyett inkább abban hiszek, amit Lao Ce mondott, miszerint az igaz ember dolga az, hogy tanulmányozza a hagyományt és korának nyelvén továbbadja azt. Én igyekszem ezt tenni. Az underground pedig annyiban jó szó rám, hogy alkotó-életem nagy részét valóban különféle pincékben töltöttem. Tőlem elég sokszor megkérdezték már, hogy miért kockáztatom az – időről időre valamiért mindig újra kialakuló – jó hírnevemet. Amire pedig mind a mai napig csak azt tudom válaszolni: mire jó az jó hírnév, amit még csak nem is kockáztathat az ember?”
Önkritikusan nyilatkozott a Liverpool FC magyar középpályása, aki azt is elárulta, kitől, kiktől fogadja el a kritikákat. Összehasonlította a német és az angol labdarúgó-bajnokságot, s még arról is beszélt, mit várnak el tőle.
David Cornstein szerint a magyar miniszterelnök „egy olyan ember, aki hisz abban, ami mellett kiáll, és meg is valósítja”.
Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha az emberek több jazzt hallgatnának!
A Budapest Honvéd korábbi tulajdonosa nyilatkozott akadémistákról, a légióskérdésről, az NB I létszámáról és Marco Rossiról is.
Mint például a férfiét és a nőét. Aggasztó decivilizáció van folyamatban. Frank Füredi írása.
„Azokkal volt alapvető bajom, akik nem a társulatot képviselik, hanem azt várják el, hogy felnézzenek rájuk” – nyilatkozta a Kossuth-díjas színművész.
A dortmundi együttes kiváló védekezéssel és Nicklas Füllkrug góljával legyőzte francia ellenfelét, egy az eredmény ellenére kifejezetten izgalmas mérkőzésen.
A baleset következtében az autópálya mindkét forgalmi sávját a belváros irányába lezárták.
