És otthon…?

„El-elnézem a parlamenti közvetítéseket, sajtótájékoztatókat, s mindig elszörnyedek attól, mennyi gyűlölködésre képesek politikusaink. Milyen lelki alkatuk lehet? Válogatott gorombaságokat vágnak egymás fejéhez. Egyenesen ijesztő, ha ezt nevezik az ország érdekében kifejtett tevékenységnek.

Eltűnődhetünk azon, milyenek lehetnek ezek az emberek családi körben. Tudjuk, akadt olyan, aki jól eltángálta élettársát, de azért csak nem ez a jellemző. Mégis, hogy viselkedhetnek otthon? Szelídek és tisztaszívűek lesznek? Segítenek gyermekeiknek az iskolai házi feladatokban? Együtt játszadoznak csemetéikkel? Néha jóízűen nevetnek? Tudnak egyáltalán felhőtlenül, oldottan nevetni? Képesek a gyerekek nyelvén beszélni? Bele tudnak helyezkedni az ő lelkükbe, vagy csak pártjuk lelkét érzik sajátjukénak? Netalán csak a Capitalyt, a nagybani pénzek játékát ismerik? Esetleg időnként bevásárló kosárral elmennek a piacra, hogy könnyítsenek feleségük terhein, s mielőtt megírják parlamenti beszédüket, megismerkednek a valódi árakkal?”